Ada Coimbrába ment...

Úgy tűnik már nem fogok megjavulni. Nem tudok gyakrabban írni... szégyellem is magam rendesen. :( Annyi minden és olyan gyorsan történik, hogy egyszerűen nem tudok leülni és írni... tudom, jó kifogás, de remélem azért bocsánatot nyerek! :) Na el is kezdem összegyűjteni, hogy mi történt az elmúlt időben.

Minden folytatódott a megszokott menetrendben még egy hétig április végén. Aztán 25-én elindultunk a lányokkal ismét Lisszabonba, ugyanis az úgynevezett "mid-term training" következett. Egy nappal hamarabb mentünk, hogy kihasználva a szép időt ellátogassunk Sintra-ba. Nagyon szép hely, de nem néztünk meg mindent amit akartunk, mert drágának találtuk a belépőket a várba, de azért jót sétáltunk. :) Az éjszakát egy az "on-arrival training"-ről ismert lánynál töltöttük, majd reggel indultunk Almadába, ugyanoda ahol először is voltunk. Az utat már szinte fejből tudtuk. A mid-term training csak 3 napig tartott, de nagyon intenzív volt, és elgondolkodtató. Végig úgy éreztem, hogy ez már a lezárás (és tulajdonképpen az is volt), és mindjárt menni kell haza. Beszéltünk sok mindenről, az összegyűjtött tapasztalatokról, a portugál nyelvtudásunkról és a jövőről... Ez volt a legnehezebb rész. Meg kellett "terveznünk", hogy mit is fogunk csinálni ha hazatértünk. Azt tudom, hogy befejezem az egyetemet. De hogy aztán mi lesz? Munka? Mesterképzés? Otthon? Itt? Jó kérdés...Minden esetre érdekes volt, ráadásul találkoztunk ismerősökkel és új emberekkel is. 28-án, amikor is visszatértünk Coimbra-ba, megünnepeltük Alina születésnapját. Reggel (még Almadában) énekkel és "tortával" (egy Lidl-ben vásárolt piskótatekercsre volt csak lehetőségünk) ébresztettük, majd este (már Coimbra-ban) elmentünk együtt egy kínai étterembe, ahol is átadtuk az ajándékát: egy fotókkal teli saját készítésű könyvet. Erről biztos hogy mindig emlékezni fog ránk...

Május 3-7 között egy hipoterápiás képzésen vettünk részt Katrinnal. Először úgy volt, hogy mindannyian mehetünk, de azután a vezetőség közölte, hogy ez nem lehetséges, így csak Katrin és én mehettünk, mert mi már a kezdektől fogva együtt dolgoztunk José Guilherme-vel a hipoterápián, emellett pedig nekünk van valamilyen alapunk ehhez a képzéshez (Katrinnak a fizioterapeuta végzettsége, nekem meg a gyógypedes tanulmányom). Miután elkezdődött a képzés meg is értettem, hogy ez miért olyan fontos, ugyanis azt hiszem az előzetes tudás nélkül nem igazán lehetett volna megcsinálni. A képzés egész pontosan hipoterápiás asszisztensi "végzettséget" ad, ha sikerül. Rengeteget tanultam ezalatt az egy hét alatt. Minden nap reggel 9-től délután 5-ig tartott, elmélet és gyakorlat fele-fele arányban volt. Természetesen minden portugálul zajlott, és számomra ez volt a legnehezebb dolog. Nem panaszkodom, már egész jól megy a portugál, de amikor órákon keresztül kellett koncentrálni a szakszövegre, a nap végére az agyam feladta a szolgálatot, és a délutáni elméletre már nem igazán tudtam figyelni. Szerencsére azért nagyjából mindent megértettünk, mert a képzés előtt José Guilherme ideadta a diasort, és mindent részletesen elmagyarázott, így már előzőleg tudtuk, hogy miről is lesz szó. Minden nap dolgoztunk a lovakkal, megtanultuk hogyan kell megtakarítani őket, "felkantárazni" (igazság szerint nem tudom hogy magyarul ezt hogyan hívják :P), vezetni, helyesen ülni rajta, és hogy milyen biztonsági szabályokra kell figyelni. Sok-sok érdekes dolgot megtanultam, és a társaság is nagyon jó volt. A vizsga két részből állt: gyakorlat és elmélet. A gyakorlaton egy pályán kellett végigvezetni a lovat úgy, hogy valaki ült rajta (mintha egy gyerek lenne a terápián), figyelve minden részletre. Az elméleti rész abból állt, hogy egy esettanulmányt kellett írni (3 oldal). Könnyítés volt, hogy már előre meg lehetett írni, és ott csak le kellett másolni. Katrin és én írhattuk angolul, hogy nehogy a nyelv legyen a probléma. Azért így se volt egyszerű... Az esettanulmánynak meg voltak az alap követelményei, hogy mit kell tartalmaznia, pl: anamnézis, megfigyelések, terápia tervezete, következtetések, stb. Egyelőre eredményt nem tudunk, de ebben a hónapban már kiderül. Azt tudjuk, hogy a gyakorlat nagyon jó lett, és a legmagasabb (nagyon jó) értékelést kaptuk, de az elméletre még várni kell. Nagyon élveztem az egész hetet, és végképp a lovak szerelmesei lettem.

Május hetedikével elkezdődött itt Coimbra-ban a Queima das Fitas, ami az egyik legnagyobb esemény a városban. Ez az egyetemisták hete, de az egész város megbolondul erre az időre. Az első esemény amin részt vettem a Cortejo volt. Ez abból áll, hogy az egyetem kurzusai építenek egy-egy kocsit, amit feldíszítenek papírvirágokkal, és végigvonulnak vele a városon. Persze nem csak így egyszerűen...Minden kocsi tele van mindenféle étellel, itallal, amit osztogatnak az összegyűlt embereknek (és persze az utasok is fogyasztják). A képek többet mondnak erről... Ez a hét elméletileg az egyetem hagyományairól szól (ami sokmindenben hasonlít pl. a Miskolci Egyetem hagyományaihoz), gyakorlatilag viszont arról, hogy ki tud többet inni... Éjszaka az utcák tele vannak részeg fiatalokkal, akik egész héten mámorosan élvezik a parkban rendezett koncerteket. Én is voltam egy koncerten, amit nagyon élveztem, de azt hiszem elég is volt. Legalább egy újabb részletet megismerhettünk a város életéből. Ez a hét viszont nem csak ezért volt érdekes, hanem azért is mert eljött az ideje a cserének. Agneta és Lisa ettől a héttől fogva a központban dolgozik, Katrin, Alina és én pedig a farmon. Teljesen más tapasztalat. Azt hiszem nem lehet összehasonlítani a két "munkahelyet". Mindkettőt élvezem. Ami biztos, hogy a farm sokkal lazább. Naponta legfeljebb 4 órát dolgozunk, de az tényleg a maximum. 10-re megyünk, délig dolgozunk (valamikor még kávészünetünk is van ez idő alatt), aztán déltől 2-ig ebédszünetünk van, majd 2-től 4-ig ismét munka. A legtöbb időt (szinte az összeset) a Casa do Forno-nak nevezett helyen töltjük, ami a Quinta Pedagógica része. Ez egy olyan "létesítmény", ahol gyerek csoportokat (iskolai, óvodai) fogadnak, és mindenféle foglalkozásokat szerveznek nekik. Amiken már részt vettünk: energiával kapcsolatos "workshop"-ok --> mire, hogyan használjuk a víz, szél, nap energiáját; újrahasznosítással kapcsolatos foglalkozások (nyaklánc készítése újrahasznosított anyagokból); kenyérkészítés, és mindez játékos, befogadható, élvezhető formában. Fantasztikus amit itt csinálnak...sokszor csak ámulok, de persze gyűjtöm az ötleteket! ;) Ami még jó dolog, hogy két spanyol lánnyal dolgozunk együtt, akik Erasmussal vannak itt gyakorlaton. Nagyon aranyosak, jól kijövünk. És persze az sem elhanyagolható tény, hogy a farmon dolgozó fiatalok, felnőttek körülrajonganak minket... :) Valahogy olyan mintha mi lennénk a központban. Ha valahol ülünk, az biztos, hogy legalább 5-6 fiatal körülvesz minket, és persze kihasználva a szokásokat, mindenki begyűjti a neki járó puszikat. :)

Az idő múlását még jobban érzékeltem, amikor eljött a születésnapom... Furcsa volt, hogy nem otthon, a megszokott környezetben, megszokott emberekkel ünneplek. De jó volt, és emlékezetes. :) Reggel arra ébredtem, hogy a lányok a happy birthday-t éneklik, és egy tortát készítettek nekem. Annyira aranyosak voltak... A torta volt a reggelink, amit a szépen megterített, virággal, és apró díszekkel dekorált asztalnál fogyasztottunk el. Még egy ajándékot kaptam tőlük: egy cd-t, amelyen egy powerpointos prezentáció van zenével, képekkel (a közös élményeinkről), és értékes gondolatokkal. A nap folyamán többször is meghallgathattam a boldog szülinapot portugál változatát, úgyhogy mostmár fejből tudom. :) Este elmentünk egy olasz étterembe a folyópartra a lányokkal és néhány baráttal. Azt hiszem sose fogom ezt a napot elfelejteni!

Mostanában elég sokszor töltöttem a hétvégét víz közelében. Beköszöntött a jó idő, vagyis a forróság... és hála egy új "ismerősnek" könnyedén eljuthatunk sok helyre. Így például voltunk a folyónak azon a részén, ahol fürdeni is lehet, majd voltunk Figuera da Foz-on (a Coimbra-hoz legközelebbi óceánpart), és Mira partján is. Imádom az óceánt...meg a folyót is... és az az igazság, hogy máshogy nem is nagyon lehet elviselni a 30-32 fokokat. De mindenki figyelmeztet minket, hogy ez még csak a kezdet... Az új "ismerős" által valahogy a tárasági életem is fellendült, egyre jobban megismerem az éjszakai életet Coimbra-ban (azért nem kell semmi rosszra gondolni)...azt hiszem ez is az egyik oka, hogy nem igazán jut időm a blogírásra...bocsánat! :)

26-án végre megrendezésre került a nemzetközi vacsora, amiről már egyszer beszéltem. Nem kevés munkával, de túléltük... Azt meg kell hogy mondjam, hogy Olgát nem szerettük meg jobban... Ő volt az értelmi szerzője a rendezvénynek, de végülis mindent mi csináltunk. Közölte, hogy írjunk meghívókat, készítsük el a recepteket legalább két nyelven, persze szépen megformázva, egységesen, készítsünk az ételekhez kis zászlókat, amivel majd megjelöljük, és így tovább...és persze nem utolsó sorban főzzünk. 24-ére meg lett beszélve, hogy elmegyünk vásárolni, amiből az lett, hogy csak meg kellett mutogatnunk mire van szükségünk, és ők másnap újra elmentek és megvették. Hogy ennek mi értelme volt, azt nem tudjuk...talán annyi, hogy miközben mondogattuk miből mennyi kell, Dra Erminda büszkén közölte, hogy ja, amúgy 50 emberre készüljünk, mert ő meghívott egy énekes csoportot egy közeli településről...Szerdán délelőttre szerettünk volna szabadságot kérni, hogy legyen időnk előkészülni az estére, de Olga közölte, hogy nem lehet, mert a farmon szükségük van ránk. Elmentünk reggel a farmra, ahol Professora Graca (a Quinta Pedagógica vezetője) csodálkozva kérdezte, hogy miért nem maradtunk otthon készülni az estére...persze nem voltunk mérgesek Olgára... ha már ott voltunk, nem akartunk hazajönni, így dolgoztunk egy kicsit, majd délután kettőkör nekiálltunk előkészülni. A vacsorát a farmon, a Casa do Forno-ban tartottuk, és ott is főztünk. Este nyolcra kész is voltak az ételek (rengeteg!!! a portugál önkéntesek 3 nagy tepsi bacalhaut készítettek, de hogy minek?? elég nyilvánvaló volt, hogy mindenki az idegen ételekre kíváncsi... nem is csodálkoztunk, hogy a 3 tepsiből 2,5 megmaradt...), de a meghívott vendégek (az énekes csoport) még nem voltak sehol. Egy óra várakozás után Dr Barros (az APCC nagyfőnöke) közölte, hogy éhes, és hogy álljunk neki enni. Nagyon jó fej ember, közvetlen, laza! :) Az ételek nagy sikert arattak (én töltött paprikát készítettem, hogy Berni után valami újjal készüljek :)), de mire mindent megkóstoltunk, mozdulni sem bírtunk. Végszóra megérkezett a meghívott csoport is, akik miután megvacsoráztak, "koncertet" adtak nekünk. Egy folklór csoport volt, akik az ének mellett történeteket is meséltek, amit az érdekes akcentus miatt nem igazán értettünk meg... De azért élveztük. :) 11 óra körül már nagyon fáradtak voltunk, de ekkor jött még a java: Olga közölte, hogy még maradnunk kell kb. egy órát, hogy mindent elpakoljunk, kitakarítsunk és visszarendezzünk...itt már elég türelmetlenek voltunk, és nagyon fáradtak. Éjfélkor készen is lettünk, ekkor még közölte, hogy maradjunk még egy kicsit, na ekkor már nagyon mérgesen néztünk, főleg, hogy azt nem volt hajlandó elmondani hogy miért. Miután még negyed órát vártunk a semmire, közölte, hogy mehetünk. Nem lopta be magát a szívünkbe...Főleg, hogy tőle még egy kis köszönömöt sem kaptunk az egészért! Mindenki más viszont agyon dícsért minket és az ételeinket. :)

Múlt hétvégén látogatóink voltak, két lány, akiket még az on-arrival trainingen ismertünk meg, úgy döntöttek, hogy szeretnék megismerni Coimbra-t, és ebben kérték a segítségünket. Egy nap alatt megmutattuk nekik azokat a helyeket, amik talán a legjobban jellemzik a várost, nappal és éjszaka egyaránt. Ők is és mi élveztük ezt a napot!

Ez a hét a gyerekek hete a farmon. A Quinta Pedagógica egy kis "túrát" szervez csoportoknak, 6 állomással. Nagy részünk volt az előkészületekben, a dekoráció elkészítésében. A hét folyamán pedig Katrinnal a lovardában vagyunk, ahol segítünk a lovagoltatásnál, de sajnos a képzésen szerzett tudásunkat nem tudjuk kamatoztatni, mert a szerepünk most csak annyi, hogy segítünk a gyerekeket fel- és leszállni a lóról, és fel- és levenni a sisakot. Fárasztó, de azért jó, mert aranyosak a gyerekek, és a lovardában dolgozókkal is nagyon jól kijövünk. Meg amúgy is már hiányzott a lovarda, mert amióta cseréltünk, már nincs lehetőségünk a hipoterápián segédkezni. :( Pedig José Guilherme szerette volna, ha mi maradunk, és mindent meg is tett ennek kiharcolása érdekében, de sajnos nem sikerült. Na de nem szomorkodom, inkább kihasználom most, hogy újra a lovardában lehetek. :) Mondjuk csak kis időre, mert tegnap ünnepnap volt az egész országban (valamilyen vallási ünnep), mától pedig szabadságon vagyok. A félévre amíg itt vagyunk jár 12 nap szabadság, amiből nekem még az összes meg van, így most elkezdem kivenni. Nagyjából a júniust le is fedi... :) Egészen 22-éig szabadságon leszek, kivéve a 9-ét, amikor is az önkéntesség napja lesz, arról pedig nem hiányozhatok, mert előadást tartunk. 15-étől vendégek érkeznek hozzám (személy szerint a nővérkém és a kedvenc unokabátyám, meg az ő barátnője), akiket már nagyon várok!!! :)) Addig is kihasználom a szabadságomat, és holnap az újdonsült ismerősömmel elutazunk 4 napra Portugália délebbi részébe egy kis pihenésre...Ha hazaértem mesélek! :)

Rá kellett jönnöm, hogy a blogírás nem nekem való. Túl lusta vagyok hozzá, és mindig úgy érzem, hogy nem tudom leírni azokat a fontos dolgokat amik történnek. De azért kitartok! :) Csak legyetek türelemmel. :)

Az elmúlt hetek tartalmasan teltek, újabb fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb. Persze azért nem mindig rózsaszín a világ... Nem szeretem fölöslegesnek érezni magam.Tavaszi szünet előtt a Dolce Vitába (bevásárlóközpont) mentünk a gyerekekkel megnézni egy gyerekeknek szóló interaktív tudományos kiállítást. Az indulás azzal kezdődött, hogy nem volt hely számunkra az autókban, aztán nagyjából semmi szükségük nem volt ránk. Elvileg minden foglalkozásra azért vagyunk beosztva mert nagy szükségük van ránk, de sokszor ez nagyon nem érződik. Na de túlélem.

Április elsején "nyaralni" indultunk Agnetával és Katrinnal. Nazaréba mentünk Aline (terapeuta) lakásába. Ő jött értünk reggel autóval, és először sétáltunk Leiriaban, utána pedig Aline szülőfalujában ebédeltünk vele és két testvérével, majd együtt utaztunk Nazaréba. A lakás gyönyörű, új építésű, kilátással az óceánra, kandallóval...szóval tökéletes. Fantasztikus 4 napot töltöttünk ott, amit nem is nagyon fejtek ki, a képek beszélnek helyettem. :) Voltunk több parton is, napoztunk, az óceánba is bemerészkedtünk (persze rajtunk kívül mindenki kabátban sétálgatott :P), és kipróbáltuk a helyi jellegzetes ételeket is (3 féle kagylót - soha nem hittem volna, hogy egyáltalán megkóstolom, de azt kell mondjam, imádom! :D). Hétfőn este jött értünk Aline és hazahozott minket. Ő egy tündér. :)

Nazaré után még egy hétig lazán telt a munka, ugyanis a gyerekeknek szünet volt, csak néhányan voltak a központban. A hipoterápián azért ugyanúgy keményen dolgoztunk, de José Guilherme-vel mindig jó hangulatban telik a munka. Ráadásul a délelőtti munka után együttebédeltünk vele és a fiával Katrin meg én. Nagyon jól éreztük magunkat. A hét többi részében voltunk az uszodában többször is, aztán úgyvolt hogy focizni megyünk a kerekesszékes fiatalokkal, de mivel túl kevesen voltak, így csak elmentünk kávézni. :) A hétvégén vacsorára voltunk hivatalosak Anabelahoz. Ő a központban dolgozik, nagyon megkedveltük egymást, jó fej, tele van energiával, a gyerekek is imádják. Szombat délután indultunk útnak. Először busszal elmentünk egy közeli kisvárosba, Condeixaba, ahol sétáltunk egy keveset, elsétáltunk a híres Conimbriga-i romhoz, de aztán úgy döntöttünk nem megyünk be, mert 4 euro volt, és nem volt kedvünk fizetni. :P De azért jót sétáltunk a kb. 30 fokos melegben. :) Este 7 körül jött értünk Anabela, és elvitt minket a házába, ahol körülbelül 10en együttvacsoráztunk (Anabela nagyon kitett magáért, volt előétel, leves, 3féle főétel, desszert... szóval teleettük magunkat:)), majd elmentünk egy kis bárba, ahol Anabela unokatestvére énekelt, a férje pedig verseket olvasott fel. Nagyon jó este volt, rengeteg új ismerőst szereztünk, akik még egy dalt is rögtönöztek "a gyönyörű önkéntesekről". :D

A múlt hét már a rendes menetrend szerint telt. Szerdán este a lányokkal elmentünk egy brazil workshopra, mert van pár brazil barátunk, akik előadást tartottak Brazíliáról, aztán pedig brazil ételeket is kóstolhattunk. A másnapi munkára való tekintettel nem maradtunk túl sokáig. Pénteken találkozónk volt Olgával és Doutora Armindaval. Persze a szokásos majdnem egy órás várakozással kezdődött...de már meg sem lepődtünk. Érdekes találkozó volt: játszottunk, összegyűjtöttük a kis csoportunk tulajdonságait, levelet írtunk arról, hogy hogyan is telt eddig az itt töltött idő, mi az amit adunk és kapunk, majd kívántunk is néhány dolgot a jövőre nézve. Valahogy olyan érzésem volt mintha már lezárnánk a fél évet, és menni kéne haza... És ez valahogy szomorúsággal tölt el. :( Na de még nincs itt ennek az ideje! Viszont a nemzetközi estnek igen... Péntek délután meg is terveztük, hogy szerdán megtartjuk, kitaláltuk ki mit főz, mire van szükség. Aztán ma kiderült, hogy ilyen gyorsan ezt nem lehet megvalósítani, úgyhogy majd csak május 19-én tartjuk, mert az a legközelebbi időpont ami mindenkinek megfelel. Péntek este Alinával és Lisával Filipehez(egy jó barát) mentünk vacsorára, aki spagettit csinált és browniet (a világ legjobb édessége!!!), majd éjjel 1ig pókereztünk. :) Jó passzban voltam, én lettem az abszolút győztes. :D Szombaton délután elmentünk az Eca-ba, hogy Paulo Mariaval és Octavioval töltsük a délutánt. Elmentünk kávézni, majd a könyvünnep alkalmából felállított sátrat néztük végig, majd hazajöttünk, vacsorát készítettünk és vacsora után kártyáztunk. Azért elég kalandos volt az út hazáig, mert hát nincs az egész város akadálymentesítve, de legyőztük az akadályokat. Aztán szembesültünk azzal, hogy az egyébként akadálymentesített lakásunkba csak két lépcsőfok után lehet bejutni... Tanakodtunk, aztán megtaláltam a megoldást, kiszereltem az előszoba szekrény két polcát, és abból csináltunk rámpát a fiúknak. Este 11re kellett visszamenniük az Ecaba, így 10kor útnak indultunk, már ismerve az akadályokat, és pontban 11kor meg is érkeztünk. Mindnyájan nagyon élveztük a délutánt, és teljesen kimerülve mentünk aludni. A vasárnap pihenéssel telt, ma pedig olyan hihetetlen fejfájással ébredtem, hogy képtelen voltam kikelni az ágyból. Így ma itthon maradtam, kipihentem magam és végre megírtam a blogot. :)

Múlt hét vasárnap sétáltunk egy nagyot Agnetaval, többek között a Penedo da Saudade nevezetű helyet is meglátogattuk. Ezen a helyen rengeteg verset, idézetet lehet találni coimbrai költőktől, amiket az egyetemen tanuló diákok kőlapokra vésettek, így emlékezve meg tanulmányaikról. Gyönyörű hely!

A munka a megszokott módon megy. Kedden a hippoterápián egyedül voltam, mert Katrin is és Alina is "szabdságon" voltak, mivel itt voltak a barátaik. Elég sok dolgom volt, egy percig sem álltam, persze nap végére a lábam már majd leszakadt... De nem bánom, mert imádom! :) Már sok mindent megtanultam a lovakról, így José Guilherme rám bízta, hogy amennyiben késik a délutáni terápiáról (és késett egy órát), hozzam ki Carlottot (az egyik ló akivel dolgozunk), és kezdjem el a munkát. Nagyon jó volt, élveztem, és magabiztosnak éreztem magam a lovakkal, minden félelem nélkül. :) Délután az Eca-ban só-liszt gyurmát csináltunk, abból készítettünk húsvéti tojást a fiatalokkal. Igyekeztünk mindenkit bevonni, és úgy tűnt élvezték is. :) Szerdán az összes gyerek a központból a farmra ment, mert 'Zöld Hét' volt, és zöldséglevest készítettek bioalapanyagokból. A farmra vezető utazás nem volt túl jól megszervezve, így néhányan egy órát vártunk, mert nem jutott hely egyik kisbuszban sem, így kissé késve, de a végére meg is érkeztünk... A szervezésbeli gondokat persze már megszoktuk. Így meg sem lepődtünk, mikor csütörtökön reggel kb. 40 percet úszkáltunk ketten Katrinnal a medencében, mert nem jöttek a gyerekek. Azután megérkezett egy fiú, és vele Ana foglalkozott, így mehettünk, mert nem volt ránk szükség. Legalább volt időnk elmenni egy kávéra, és még úsztunk is... A délutáni hidroterápián már ott voltak a gyerekek, nagyon is! :) Én Paulinhoval úszkálhattam, nagyon örültem, mert imádom őt, annyira aranyos! :) Este egy brazil partyba voltunk hivatalosak. Elméletileg éjféltől kezdődött, de persze fél 1kor még senki nem volt ott a dj-n kívül. Végül aztán jól szórakoztunk, jó volt a hangulat és a zene is. 'Korán' hazamentünk, 4kor már ágyban is voltam, így legalább 5 órát tudtam aludni a munka előtt. :) Tegnap (szombaton) újra elmentünk a Diligencia nevű helyre. Fantasztikus hely, de nem untatok újra mindenkit az ömlengésemmel. :D A lényeg, hogy teljesen beleszerettem az énekes (Kazé) hangjába! :) Az est végén még beszélgetni is tudtam vele egy kicsit, és hát persze megígértük hogy gyakrabban megyünk oda. Ez aztán nem nagy áldozat! :P Ma a hosszú alvás után kifeküdtünk napozni Katrinnal és Lisával, majd lementünk a folyópartra. Jól le is égett az arcom, meg a karom. :) Imádom ezt az időjárást!

Jövő héten különleges hét lesz, mert kezdődik a húsvéti szünet, így kissé másfajta programok lesznek. Hétfőn például csak ebédeltetni kell mennünk. :) Keddre kirándulás van betervezve a Dolce Vita nevű bevásárlóközpontba, aztán hippoterápia, majd Eca. Ki kell találnunk, hogy mit is csinálunk velük, és Olga közölte, hogy olyan dolgot találjunk ki, amihez nem kell eszköz... köszi... Szerdán Anabelának segítünk foglalkozást tartani a gyerekeknek, délután pedig speciális portugál óránk lesz a belvárosban. :P Ééééés, csütörtökön pedig nyaralni megyünk!!! :D Az úticél: Nazaré, egy tengerparti város. Aline (fizio, hipo, stb. terapeuta) felajánlotta, hogy neki van egy lakása Nazarében, és ott lehetünk csütörtöktől hétfőig. Ráadásul el is visz minket, mert úgyis épp arramegy. :) Már nagyon várom, ránk fér a pihenés! Úgy tűnik viszont, hogy csak 3an megyünk, mert Alinanak itt van a családja, Lisa pedig lehet hogy hazamegy a szünetre. Azért biztos jó móka lesz, és remélem az idő is ilyen lesz, mint ma!

Észre se vettem, hogy újabb két hét telt el, és én nem írtam semmit... Nem is emlékszem mi történt ebben a két hétben. Azt tudom, hogy megvannak a legújabb kedvenceim! A lovak. Egyszerűen imádom őket!!! Soha nem hittem volna, hogy ilyen közel fogok kerülni hozzájuk. Mindig is féltem tőlük, olyan nagyok, és rúgnak, meg harapnak... De most már nem félek, hála José Guilhermenek. Fantasztikus ez az ember! :D Keddenként egész nap hippoterápián vagyunk a farmon, és rengeteget tanulunk. Már megtanította, hogyan kell előkészíteni a lovat a terápiához, hogyan kell vezetni, és még fel is ültem rá! Ez óriási lépés számomra! Most már ölelgetem, vezetem a lovakat, és nem félek. Ráadásul az is jó, hogy a héten legalább így egy napot a farmon tölthetünk.

Múlt hét szerdán vacsorára hívtuk Verát (a portugál tanárunk), és Carlost (a rezidencián/Eca/ találkoztunk vele). Lassan megszokottá váli, hogyha vendégeket hívunk, én főzök. :) Most is jól sikerült, beletettem nagyjából mindent amit találtam. :P Vera és Carlos hoztak desszertet. Nagyon jó kis este volt, sok portugál gyakorlással. Azt is kipróbáltuk, hogy a többi nyelv hogyan megy nekünk: mindenki hozott egy könyvet a saját nyelvén, és mindenki megpróbált elolvasni egy részt. Kár hogy nem vettük videóra, mert elég vicces volt. :) Pénteken mi voltunk vacsorára hivatalosak Filipehez. Az is jól sikerült este lett, finom vacsorával, beszélgetéssel és pókerezéssel. Hajnal kettőkör értem haza, aztán mintegy 5 óra alvás után elindultam Lisszabonba, hogy meglátogassam az ott lakó egyik önkéntest, Neit. Egyedül mentem, mert tudtam, hogy így muszáj leszek portugálul beszélni, mivel Nei nem beszél angolul... 11 óra körül értem Lisszabonba, az idő csodálatos volt, 20 fok feletti hőmérséklet, ragyogó napsütés. Igaz, hogy kissé álmos voltam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy az egész délutánt Cascais csodálatos óceánpartján töltsük. Rengeteget sétáltunk, és persze ha már ott voltam muszáj volt belemennem a vízbe. Valahogy ha víz közelébe kerülök mindig rámtör az érzés, hogy bele kell mennem... sajnos nem vittem fürdőruhát, pedig ha vittem volna, tuti, hogy úsztam is volna. :D Másnap Oeiras (itt lakik Nei, Lisszabontól 20 perc) óceánpartját vettük célba, és újabb nagy séta következett. Imádom az óceánt!!! Jó hétvége volt, viszonylag sokat is gyakoroltam. :)

Keddenként hosszú napunk van, nagyon hosszú... Az egész napos hippoterápia után délután 5től a rezidencián (Eca de Queirós) csinálunk foglalkozást az ott lakó fiatalokkal. Múlt héten megfestettük az előtte való héten elkészített papírmasé tojásokat. Élvezték a munkát, és mi is. Joao például nagy élvezettel festette a kezemet a tojás helyett, de aztán visszakapta. :) Paolo Maria a lábával festett, nagyon jó munkát végzett, bár azt hogy az orra hogy lett festékes nem tudtam kitalálni. :) Nagyon jók ezek a délutánok, felszabadult a hangulat, és nagyon jófejek a fiatalok! Ezen a héten igazi tojást "festettünk", vagyis hagymahéjat tettünk köré, betekertük egy darab ronggyal, aztán megfőztük. Nem is maga a foglalkozás okoz örömet, hanem hogy beszélgetünk velük, viccelődünk. Szeretek velük lenni, és szerintem ők is szeretnek minket. Nem is akarták hagyni, hogy elmenjünk, de hát muszáj volt. 9 óra körül értünk haza, és mondanom sem kell, hogy csak arra volt energiánk, hogy ebdőljünk az ágyba. De ennek ellenére semmiért nem cserélném el ezeket a napokat!

Ezen a héten mindenki az apák napjára készült, ami 19-én, pénteken volt. Az ovisokkal ajándékot készítettünk, vagyis leginkább mi csináltuk. Laurával (4 éves kislány) azt "játszottuk", hogy én felragasztottam az autót a táskára, ő meg mindig leszedte, erre én mindig visszaragasztottam... Nehezen haladtunk, de a végére csak elkészült. :) Most legalább hasznosnak érezhettem magam.

Csütörtökön rá kellett jönnöm, hogy nem kedvelhetek mindenkit a központból. Legfőképp Naterciát (a fizioterapeuták "feje") nem... Leginkább az zavar, hogy nem hajlandó tanítani. Szerintem egyedül Katrint kedveli közülünk, mert neki fizioterapeuta végzettsége van. Elintézte neki, hogy hétfőnként mehessen segíteni a fizioterápián. Én is szívesen mennék, meg mindenki, de hát az nem lehetséges. Na mindegy, ezen túl is teszem magam. Csütörtökön reggel az uszodában voltam, egyedül, mert Katrint meglátogatta a barátja, így szabadságot vett ki. 3 terapeuta volt ott: Natercia, Ana és Alice. Először csak Naterciával és egy gyerekkel voltunk a vízben, és én szerettem volna segíteni, elvégre is azért vagyok ott. Erre Natercia közölte, hogy általában Katrinnal szokott dolgozni, de mivel ő most nincs itt, majd Anával dolgozik. Hát elég megdöbbenten csak álltam ott, nem tudtam mit tenni, nem volt hajlandó velem dolgozni. Szerencsére túltettem magam a dolgon, mert Alice nagyon is hajlandó volt velem dolgozni. Megmutatta mit és hogyan csináljak, és elégedett volt velem (nem mellékesen én is magammal :)). Még jó hogy vannak olyanok akik szívesen tanítanak!

Ma két hónapja, hogy itt vagyok. Úgy érzem a maradék négy hónap nem is lesz elég mindenre... Szeretek itt lenni!!! Ne haragudjatok, hogy az elmúlt két hétben nem írtam, de egyre több minden történik, és egy-egy hosszú nap után már nincs energiám írni. Sokszor úgy érzem, hogy nem is tudom leírni azokat a dolgokat, amik történnek, nem tudom átadni az érzéseket, tapasztalatokat. Legszívesebben mindenkit elhoznék ide, mert akkor láthatnák, átélhetnék amit én. :)

Már teljesen megszoktuk a "menetrendünket". Hétfőn délelőtt Ludoteca, szokásos arcfestés, amiben már profik vagyunk. :) Délután egy új dolgot láthattunk, próbálhattunk ki, a neve Zarabatana. Ez egyfajta terápia, ahol cél a koncentráció, türelem, légzéstechnika fejlesztése. Négy gyermek volt, Aline (fizioterapeuta, lovasterapeuta és még sok más :)) tartotta a terápiát. Minden gyermeknek van egy speciális köpőcsöve és 6 "tölténye" (leginkább arra a tűre hasonlít, amivel vért szoktak venni), és egy céltáblára kell lőniük. Ez egyben verseny is, 10 kört játszanak, minden körben megszámoljuk a pontjaikat, de persze nem ez a fő cél. Miután a gyerekek végeztek, mi is kipróbálhattuk. Sokkal egyszerűbbnek tűnik amikor csak nézi az ember. :) A gyerekek jobbak voltak nálunk... Kedden lovasterápiára mentünk Katrinnal a farmra. Olga mondta, hogy menjünk a központba fél 10 előtt, mert a gyerekek fél 10kor indulnak. Azért megkérdeztük Alinet is, ő pedig mondta, hogy 3/4 10 előtt biztos, hogy nem mennek, így csak akkora mentünk. Nem volt ott senki, mi meg azt hittük már elmentek, így kerestünk egy sofőrt aki épp a farmra ment, és ő kivitt minket. A farmon még nem volt ott senki, mint később kiderült, csak kb. 5 perccel 10 előtt indulnak a gyerekek. :) Most már ezt is tudjuk... Úgy volt, hogy délután is ott leszünk, de elkezdett szakadni az eső, és a lovak nyugtalanok voltak, így Aline nem akarta folytatni, ezért hazamentünk. Délután 5től a rezidencián voltunk, végre megtudhattuk, hogy mi is lesz ott a feladatunk. Mindenféle programot szervezünk az ottlakó fiataloknak, felnőtteknek minden kedden 5től 7ig, aztán 8ig segítünk a vacsoránál. Az elkövetkező néhány hétben a húsvétra fogunk velük készülni. Ezen a napon még nem tartottunk foglalkozást, csak megismerkedtünk a lakókkal, és első megpróbáltatásként Paulo Maria-nak segítettem a vacsoránál, ami nem volt egyszerű feladat, de megoldottuk. :) Szerda délelőtt az óvodában voltam, ami nem volt annyira érdekes. Imádom a kicsiket, de a jelenlegi portugál tudásommal még nem igazán tudok velük mit csinálni. :(Meg igazából nincs is ránk ott nagyon szükség, mert szinte több a segítő mint a gyerek... Amit csináltam: 3 órán keresztül ültem egy vak, kerekesszékes fiú mellett egy zenélő játékot tartva, hogy tudja ütögetni. Az elején még biztos élvezte, ahogy én is, de egy idő után már nem volt izgalmas. Legközelebb megpróbálok valami mást is tenni! Délután a tornateremben voltam, ahol boccia-t játszottam kerekesszékes felnőttekkel. Azt hiszem fejlődök benne! :) Munka után elmentünk a lányokkal egy kávézóba, ahol megpróbáltuk megoldani a portugál házi feladatunkat. Igyekeztünk minden segítséget igyénbe venni, a szomszéd asztalnál ülőktől kezdve a pincérig. :) Végül arra jutottunk, hogy inkább befestjük a hajamat. Vettünk festéket, és Katrin befestette, meg kicsit vágott is belőle. Jó egy kicsit változtatni! Bár igazság szerint olyan túl sokat nem változott, mert a barna hajamat barnára festettük. :D Azért jó móka volt! :) Csütörtök ismét uszoda-nap volt, ezt már részleteztem eleget. :) Este Katrinnal elmentünk találkozni az ő egyik ismerősével és annak barátjával. Gondoltuk legalább gyakorljuk egy kicsit a nyelvet, de leginkább angolul beszéltünk, mert úgy könyebb volt. Pedig muszáj lenne rávennem magamat a beszédre... Péntek délelőtt Ludoteca volt, délután portugál óra, este pihenés. Szombaton Lisával elterveztük, hogy elmegyünk a közeli piacra, el is mentünk, csak piac nem volt. :) Valószínűleg azért, mert kicsit csepergett az eső, meg nagyon fújt a szél. Így inkább bementünk a városba, sétáltunk, elmentünk az egyetemre, ahol még egy terembe is bementünk, mert nyitva találtuk az ajtót. :) Este bulizni mentünk, ami olyan jól sikerült, hogy reggel 10 volt, hogy hazaértünk. :D Szereztünk egy új barátot, aki megmutatta nekünk a város néhány nevezetes helyét, és mivel az egyetemen tanít, bepillantást nyerhettünk az orvosi kar egyes részeibe is. :) A nap további részét alvással töltöttem. Hajnal 1kor arra ébredtem, hogy Katrin, Agneta és Lisa ébresztgetnek, hogy menjünk valahova kávézni! Hát nem voltam túlzottan boldog, nem is keltem fel, bár így utólag azért vicces volt. :)

Ez a hét is nagyjából a menetrend szerint telt. Hétfőn most nem Alinenal voltunk a Zarabatana foglalkozáson, hanem José Guilhermevel, aki még részletesebben elmagyarázta ennek jelentőségét, és újra ki is próbálhattuk. A gyerekek még mindig sokkal jobbak nálunk. :) Kedden elmaradt a lovasterápia, így Katrinnal elmentünk találkozni egy brazil lánnyal, aki itt tanul Coimbrában. Szerencsénkre ő nem volt hajlandó angolul beszélni, így most tényleg gyakoroltunk. :) Délután mentünk a rezidenciára, ahol megtartottuk az első foglalkozást: papírmasé tojást készítettünk. Előző héten leadtuk a listát Olgának, hogy mire lesz szükségünk, és elmagyaráztuk, hogy mit fogunk csinálni. Erre mikor megérkeztünk, rá kellett jönnünk, hogy nem olyan ragasztót kaptunk amilyenre szükségünk lett volna, de jött Olga és mondta, hogy jó lesz az, mert ő tudja, hogy ez kell hozzá. Nem volt mit tenni, megcsináltuk azzal, majd jövő héten meglátjuk, hogy sikerült-e, mert idő kell a száradáshoz. Egyenlőre nem jött el túl sok ember foglalkozásra, csak 5-6, de így legalább mindenkivel tudtunk foglalkozni. Teljesen más volt a felnőtt emberekkel dolgozni, mint a központban a gyerekekkel. Valahol könnyebb is meg nehezebb is, de mindenképpen izgalmas! Szerdán délelőtt az oviban voltam, de most másik csoportban, viszont ott se volt rám túl nagy szükség... Azért lefoglaltam magam, igyekeztem legalább jobban megismerni a gyerekeket. Délután a tornaterembe mentem, ahol kiderült, hogy Ana Julia, akivel lennem kéne, nincs ott, de maradjak nézni a többieket. Kb. egy órát vártam mire a többiek megérkeztek, majd fél óráig figyeltem a játékot (boccia). Mindig megdöbbenek hogy mennyire jól játszanak! Este elmentünk egy kávézóba egy új ismerősünkkel, Carlossal, akit kedden ismertünk meg a rezidencián, ő is segített a papírmasé készítésben. Újabb ember akivel gyakorolhatjuk a nyelvet, ráadásul nagyon jó fej, végignevettük az estét. Később Carlosnak mennie kellett, de jött Gonzalo és Ricardo (akikkel múlt héten találkoztunk) így nem maradtunk társaság nélkül. Hajnal kettőkör azért már mi is hazamentünk, mert csütörtökön mégicsak dolgoznunk kellett. Legalábbis mi úgy tudtuk... Reggel Katrinnal bementünk a központba 10re, amikor is kezdődik a hidroterápia. Ekkor Olga közölte velünk, hogy bocsi, de tisztítják a medencét, így ma nem kell mennünk az uszodába. Arra még nem tudtunk rájönni, hogy miért nem tud legalább 10 perccel azelőtt telefonálni, hogy el se induljunk otthonról... Mivel már úgyis felébredtünk, meg eljöttünk otthonról, így bementünk a városba, sétáltunk egy kicsit, majd ebédidőre visszamentünk a központba, utána pedig haza. Este vendégeink jöttek, Gonzalo és Ricardo. Gonzalo hozott alapanyagokat, és készített Sangriát, ezután Katrin levágta Gonzalo haját, én pedig vacsorát főztem. Később mindannyian (mi öten és a két fiú) elmentünk a városba bulizni, ahonnan reggel hatkor értünk haza. Katrinnal eldöntöttük, hogy már felesleges lefeküdnünk 3 óra hosszára, így megreggeliztünk, de fél 8kor már nem bírtuk tovább, így lefeküdtünk aludni. Másfél óra alvás után mentünk dolgozni, kissé fáradtan... De hát egyszer ki kellett próbálnunk a csütörtöki bulit, mert ez a diákok estéje, tele van ilyenkor a város! :) A Ludotecában voltunk, így nem volt nehéz feladatunk. Ebéd után pedig hazajöttünk, és aludtunk egy keveset. Este újabb találkozónk volt, egy újabb portugál ismerőssel, Filippe-pel és barátjával Tiagoval. Elmentünk egy hangulatos kávézóba, ahol esténként élő fado van. Ez egy különleges hely, mert egy asztalon van egy gitár, és aki szeretne elveszi, és játszik rajta, énekel. Szerencsénkre jött egy társaság, akik fantasztikusan énekeltek, játszottak! Tényleg hihetetlen volt, imádtam!!! Ma, vagyis már tegnap (mert jelenleg hajnali fél három van), elmentünk végre a piacra, de sajnos már csak a végére értünk oda. Nagyon szép idő volt, úgyhogy úgy döntöttünk elmegyünk a folyóhoz. Persze mire odaértünk a nap már nem sütött, helyette fújt a szél, és majd megfagytunk. Ilyen a mi formánk. :) Körülbelül 15 perc után egy kávézóban kötöttünk inkább ki. :) Este filmeztünk, portugálul, portugál felirattal megnéztük a L'ecsó című mesét. Még szerencse, hogy már láttam magyarul, így értettem a lényeget. :) Most pedig megyek aludni. Megpróbálok majd sűrűbben írni, de nem ígérek semmit! ;)

 Ezen a héten nem történt túl sok minden, ezért nem is írtam. Végül nem mentünk Figuera de Foz-ra, hanem pihenéssel töltöttük a szabadságunkat. Mindenkire ráfért, mert a karnevál előtt már elég nyűgösek voltunk, valahogy feszült volt a légkör. Most már újra nagy a jókedv, kipihenten vetettük bele magunkat a munkába! :) Már az új menetrend szerint dolgozunk, Agneta és Lisa a farmon, mi többiek a központban. Igazából a munka ugyanaz, annyi a változás, hogy nem kell minden nap Olgát kérdezgetnünk, hogy akkor mi is lesz holnap, meg az emberek is tudnak rólunk, hogy megyünk. Csütörtök uszoda nap, ami fárasztó, de mégis imádom. Tényleg hasznosnak érzem magam ott! Délelőtt és délután is rámbíztak egy-egy gyermeket, akivel foglalkozhattam. Eleinte könnyűnek tűnik, hogy pl. csak "fogjuk" a gyereket, és úsztatjuk a vízen, de azért nem csak erről szól a dolog. Nagyon jó érezni, ahogy a görcsös izomtónusú gyermek hogyan lazul el a vízben. Vannak olyanok is, akik egyedül a vízben képesek önmagukat irányítani, így nagyon boldogok mikor az uszodában lehetnek. Az ebédidők már nagyon megszokottan telnek, mindenki megszokta, hogy ott vagyunk. Nekem már szinte mindig az a feladatom, hogy rábírjam Paulinhot és Gabrielt az evésre. Sokszor egész ebéd alatt mellettük kell ülnöm, mert különben nem hajlandók enni. Hát mondhatom, nem egyszerű. De nagyon imádom őket!!! :) Péntek délelőtt a Ludotecaban voltam Katrinnal. Már ezt is megszoktuk, mese, aztán játék. Leginkább az arcfestést élvezzük, mert ahhoz már tudjuk az alapszavakat portugálul, így megtudjuk kérdezni mit szeretnének. :) A portugállal amúgy egyre jobban állok, legalábbis úgy érzem. Pénteken kifejezetten jó napom volt, igyekeztem többet beszélni (szavakat, rövid mondatokat mondani), és nagyon koncentráltam a megértésre. Úgy érzem így, hogy már elkezdtük a nyelvtant is tanulni, könyebb, mert van valami alap amire építhetek. Szombaton kicsit sétáltunk a folyónál. Jajj, annyira imádom azt a helyet, egész nap el tudnék ott lenni! Amikor nézem a folyót, teljesen megnyugszom. Mára kirándulást terveztünk, de mivel reggel szakadt az eső, úgy döntöttünk nem megyünk. Erre persze elállt, és egész nap ragyogott a nap. Ilyen a mi formánk. :) De azért kihasználtam ezt az időjárást, kiültem egy közeli parkba, olvasgattam, napoztattam a lábamat. :) Na jó, ezt nem folytatom, nem akarom, hogy rosszul érezzétek magatokat emiatt. :D Reggel folytatódik a munka, indul a hét. Szép hetet mindenkinek! (Azért feltettem néhány képet, egy-két régebbit is)

Nagyon jó hétvégénk volt! :) Szombat reggel felkeltünk, és leültünk tanácskozni, hogy mi legyen, menjünk-e karneválozni vagy sem. Ugyanis kiderült, hogy nincs szállásunk, mert minden hely betelt, ezen kívül Agneta ismerőse, aki kocsival vitt volna minket, nem tud jönni. De végül úgy döntöttünk, ha már annyira beleéltük magunkat, elmegyünk. Így hát autót béreltünk, és útnak indultunk. Katrin vezetett, én navigáltam. :) Néha picit eltévedtünk, mert a városokban rengeteg a körforgalom, és nem mindig egyértelmű a jelzés, de 3,5 óra után megérkeztünk Torres Vedras-be. Először megijedtünk, mert elég kihaltnak tűnt, és azt hittük nem is lesz semmilyen karnevál, de aztán megláttunk néhány embert jelmezben, és akkor örömujjongásban törtünk ki. :) Egy benzinkúton átöltöztünk, majd elindultunk felfedezni az esemény színhelyét. A program elvileg délután 4kor kezdődött, mi 8ra értünk oda, de még szinte semmi nem volt. Viszont egy-két óra múlva megteltek az utcák, és fergeteges hangulat lett. Mindenki jelmezben volt, szólt a zene, nagyon jó volt. Volt jelmezes felvonulás is, ahol különböző csapatok voltak, akikre lehetett szavazni is. Addigra amúgy a csapat kiegészült Nei-el (az on-arrival trainingen ismertük meg) és a barátaival, így kb. 10-en lettünk. Kb. Hajnali 3-4 körülig buliztunk, aztán beültünk az autóba, és megpróbáltunk aludni. Nekem nem igazán sikerült, mert nagyon hideg volt, 1-2 fok körül (ami tudom, hogy meg se közelíti az otthoni hideget :)). Amikor felébredtünk, az emberek még mindig buliztak! Reggel 7kor még tele voltak a diszkók. Reggel 8 körül indultunk vissza, de nem egyenesen haza jöttünk, hanem tettünk egy kis kitérőt Penichbe. Ott lakik két önkéntes, akikkel a trainingen találkoztunk, így legalább meglatágottuk őket is. Ez a város az óceánpartján fekszik, így a partra is lementünk kicsit. Gyönyörű az a hely!!! Imádom az óceánt! Délután 3 körül értünk haza, persze mindenki hulla fáradt volt, így csak pihengettünk. Ma szintén csak pihentünk, később pedig lehet, hogy elmegyünk moziba, mert Katrin talált egy helyet, ahová ingyen lehet menni, úgyhogy kipróbáljuk. Holnap még nem tudjuk, hogy megyünk-e Figuera de Foz-ba karneválozni, mert ebben a hónapban már elég sokat költöttünk, és spórolni kéne, mert jön a nyár... :) Majd meglátjuk!

 Visszatértem, és minden visszaállt a régi kerékvágásba. Lisszabonban nagyon jól éreztem magamat, de jó visszatérni. Múlt hét csütörtökön indultunk, és most kedden jöttünk vissza. Amint már írtam, ez egy on-arrival training volt azoknak az EVS önkénteseknek, akik nemrég (1-2 hónapon belül) érkeztek Portugáliába. Nagyon sokszínű volt a társaság, nem csak Európa, de Dél-Amerika is képviseltette magát. Volt brazil, spanyol, francia, luxemburgi, finn, lengyel, török, német, osztrák, szlovákiai magyar, észt, lett, litván, olasz... Szóval szinte tényleg minden országból jöttek. Érdekes volt ezeket az embereket megismerni, bár néha nehézkes volt a kommunikáció. A brazil srác például csak portugálul beszélt, így nem igazán tudtunk beszélgetni, de nagyon jól kijöttünk, és rengeteget kommunikáltunk kézzel-lábbal. :) Rengeteg programot szerveztek nekünk, megpróbálom összeszedetten leírni őket, de nem ígérek semmit. Az elején ismerekedés, egy kis csapatépítés várt ránk, igyekeztünk akklimatizálódni a környezethez. Este informális keretek közt folytattuk a beszélgetést, igyekeztünk megtanulni egymás nevét, és próbáltuk minél jobban megismerni egymást. Összesen kb. 22-en voltunk, így a nevek megjegyzése nem volt egyszerű feladat. A pénteki nap egy kicsit komolyabban telt. Beszéltünk az önkéntességről, bemutattuk a projektjeinket, majd összegyűjtöttük, hogy kinek milyen kétségei, nehézségei és pozitívumai vannak az itt töltött idővel kapcsolatban. Paolo, a tréner, nagyon sok segítséget nyújtott abban, hogy hogyan kezeljük az egyes problémákat, hogyan tudjuk legjobban kihasználni az elkövetkező időszakot. A trainig során 3 alapszabály volt: be you, be happy, be free (légy önmagad, légy boldog, légy szabad). Ez fejezi ki legjobban a Lisszabonban töltött időszakot. Péntek este önkéntesen felkerekedtünk, és felfedeztük az éjszakai életet a fővárosban. Meglepő volt, hogy ez is mennyire különbözik az itthoni élettől. Rengeteg kis szűk utca van, tele bárokkal, kávézókkal, de az emberek csak megveszik az italaikat, és kint állnak az utcán. Hajnal 1-2 órakor már szinte mozdulni sem lehet, annyira tömeg van az utcákon. Majd hajnali 3-4 óra körül elkezdenek behúzódni az emberek a bárokba, elkezdenek táncolni, és reggel 6-7-ig meg sem állnak. Miután felfedeztük éjszakát, szombaton egy játék keretében nappal is jobban megismerhettük Lisszabont. 4 csoportra voltunk osztva, minden csoport kapott egy útitervet, meg költőpénzt és csak az volt meghatározva, hogy bizonyos időpontokban, bizonyos állomásokat érintenünk kell. Az állomásokon érdekes feladatok vártak minket, mint pl.: írni kellett egy dalt portugálul, ami kifejezi az aznap történteket. Az utolsó állomás egy étteremben volt, ahol fantasztikus vacsorát kaptunk, és ezután eredményt hirdettek a trénerek: a mi csapatunk nyert! :) Kaptunk egy Punkarte című bakelitlemezt, amiből csak 500 db van a világon. :) Vasárnap délelőtt kipihenhettük magunkat, majd délután portugál táncházat tartottak nekünk, tradicionális táncokkal és zenékkel. Este ismét informális programot szerveztünk magunknak: Sangriát készítettünk, és idétlen játékokat játszottunk. :) Hétfőn kirándulni mentünk. Először elmentünk egy helyre, ahol tradicionális portugál csempét készítenek (azulejo). Láthattuk a folyamatot, és mi magunk is elkészíthettük a sajátunkat. Fantasztkius élmény volt! Ezután egy farmra mentünk, ahol sajtkészítést láthattunk, és mi is kipróbálhattuk. Itt ebédeltünk, és hát ezt nem tudom hogy kifejezni, de finomabbnál finomabb ételekkel vártak minket, ami után egy darabig mozdulni sem bírtunk. Paolo figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk a portugál édességekkel, mert az önkéntesek általában 4-5 kg plusszal mennek haza... Nehéz ellenállni! :) Az ebéd után sétálgattunk a farmon, majd elmentünk bort kóstolni. A napot végül azzal zártuk, hogy lementünk az óceánparta. Azt hiszem erre mindig emlékezni fogok! Nem volt túl jó idő, de hárman úgy döntöttünk (én voltam az értelmi szerző :)), hogy bemegyünk a vízbe, ezt nem hagyhatjuk ki. Úgyhogy levettük a cíipőt, feltoltuk a nadrágot, és térdig "megmártóztunk" az óceánban. Nagyon-nagyon jó volt, és nem is volt túl hideg! Mire visszaértünk a szállásra, már mindenki nagyon fáradt volt, így viszonylag korán lefeküdtünk. A kedd értékeléssel és búcsúzkodással telt. Az biztos, hogy ezt a néhány napot nem fogom elfelejteni! Nehéz is lenne, mert megegyeztünk a többi önkéntessel, hogy meg fogjuk egymást látogatni, így szinte egész Portugáliát fel fogjuk fedezni!

Szerdán újra elkezdődött a munka a központban. A délelőttöt az iskolában töltöttük, én újra az integrált osztályban voltam, ahol hasznosíthattam végre az egyetemen tanultakat. Magyar és matek óra volt, és én segítettem az egyik integrált gyermeknek. Izgalmas volt, teljesen spontán jött, mert láttam, hogy nem tud haladni, így odaültem mellé. Aztán egész délelőtt ottragadtam. :) Segítettem neki a másolásban, és a matekfeladatok megoldásában is. Ebédnél a szokásos módon segítettünk, majd délután Olgával volt megbeszélésünk. Beszámoltunk a trainingről, majd értékeltük az eltelt 1 hónapot. Hát igen, már több mint egy hónap eltelt, el sem hiszem. Megkaptuk végre a "beosztásunkat", hogy az elkövetkező időkben ki hol lesz, és mit fog csinálni. Agneta és Lisa mennek a farmra 3 hónapra, Alina, Katrin és én pedig a központban leszünk, aztán pedig cserélünk. Jó lesz végre megszokott menetrend szerint dolgozni, így most már mindig (vagy legalábbis az idő nagy részében) tudni fogjuk mikor, és hova kell menni. Csütörtökön egész nap az uszodában voltam, és ez most már így lesz 3 hónapig. Fárasztó volt, de élveztem. Az a rossz benne, hogy reggel átöltözök, aztán ebédidőre visszaöltözök, aztán délután újra átöltözök, majd megint vissza...szóval az egész nap öltözködésből áll, de megéri! Délelőtt külsős csoport volt hidroterápián, délután pedig az iskolából ismerős gyerekek. Mindkettő másért jó. :) 5-től még portugál óránk is volt, de a hosszú nap után, nem igazán tudtunk figyelni, ráadásul belemélyedtünk a nyelvtanba, igeidők, módok, stb... hát nem egyszerű. :S Ma délelőtt a Ludotecaban voltam Katrinnal, lassan kívülről tudjuk a mesét. :) De ma megtanultam, hogyan kell arcotfesteni. :) Engem is kipingáltak, így legalább "csinosan" mehettem a délutáni karneválra. Ugyanis ma karnevál nap volt a központban. Minden gyermek beöltözött valaminek, és a dolgozók többsége is. Délután közösen elindultunk és sétáltunk a környéken a jelmezekben. Nagyon hangulatos volt! :) Ez most a karnevál-időszak itt, így szabadságot kaptunk jövő héten hétfőtől szerdáig (a kedd hivatalos karnevál-nap egész Portugáliában!), amit ki is fogunk használni. Holnap megyünk Torres Vedras-be, ahol (mindenki ezt állítja) a legjobb karnevál van. Vasárnap jövünk haza, majd egy nap pihenés után, kedden megyünk Figuera de Foz-ba, ahol szintén nagy party van. Most pedig megyek takarítani, mert szalad a lakás, és Doutore Maria Piedade megint jön főzni nekünk. :) Tegnap összefutottunk vele, és közölte, hogy hiányzunk neki, úgyhogy ha nem bánjuk, jön és főz. Hát persze, hogy nem bánjuk! :) Szép hétvégét mindenkinek!

 Hétfőn újabb hasznos információkat kaptunk a CP-ről. Dr. Luís Borges minden fontosabb dolgot elomondott róla, néztünk videókat is, tényleg nagyon hasznos volt. Emellett nagyon szimpatikus volt, jól elbeszélgettünk vele. A délutánunk szabad volt, így Alinával úgy döntöttünk lemegyünk a folyóhoz, mert az idő is gyönyörű volt. Látni szerettük volna egy másik részét is a folyónak, így felfedezőútra indultunk. Nagyon szép helyet találtunk. Elsőre kicsit furcsa volt, mert az egyik híd alatt voltunk, és rengeteg út futott felettünk, de a part, és a folyó gyönyörű. Pólóban ültünk a parton, lábunkat a folyóba lógatva. :) Gondolom mindenki irigykedve olvassa ezt, mivel úgy hallottam otthon nagy a hó. Örülök, hogy most itt vagyok! :D Miután kicsit napoztunk, találtunk egy járdát, ami közvetlenül a híd alá vezetett. A hídra nem lehet felmenni gyalog, de közvetlen alatta van egy "út", ahova fel lehet menni, ez kb. 10-15 méterre lehet a földtől, és mivel össze van kötve a híddal, minden rezgést érezni lehet, amit az autók keltenek. Hihetetlen hely, nem is igazán tudom elmagyarázni milyen. Csináltunk néhány "művészi" fotót, mert a hely hangulata nagyon alkalmas erre. 5től portugál óra volt, igyekeztem beszélni, de elnyomnak. :) Agneta, Alina és Katrin már elég jól ki tudják fejezni amit akarnak, így Lisa-val ketten vagyunk a csendesek. Vera azért nem hagyja, hogy "elbújjunk", igyekszik minél többet beszéltetni minket. :) Lisa-val megbeszéltük, hogy majd ketten egymással gyakorlunk, így nem érezzük magunkat rosszabbnak a többieknél.

A kedd nagyon jó volt! Egész nap a Ludotecaban voltam, délelőtt Alinaval, és Katrinnal, délután Agnetaval és Lisaval. Sokszor nem értjük az "elosztást", van aki még csak másodszor volt a Ludotecaban, én meg már negyedszer. De nem baj, így is élveztem. :) Délelőtt egy külsős ovis csoport jött, újra láthattam a mesét, majd a sárkányos szobában játszottunk velük, arcot festettünk. Mikor elmentek, kiültünk a napra (ahol kb. 20 fok volt), és sárkányokat vágtunk ki. Délután a központ egyik osztálya jött. Őket már ismerjük, így könnyebb volt játszani velük. A lányok beöltöztettek engem királylánynak, majd Gabirel (az egyik kisfiú) kijelentette, hogy ő lesz a békakirály, meg kell "csókolnom", és akkor királyfivá változik. Ezután összeházasodtunk. :) Tud néhány szót angolul, és ezt mondta: "I love you". Annyira édes volt! :) Este Katrin levágta a hajamat. Na jó, csak a végéből vágott pár centit, így megspóroltam a fodrászt. :) Ezután kicsit borozgattunk, és úgy döntöttünk, kimozdulunk, így elmentünk bulizni. Nagyon hirtelen döntés volt, de nem bántuk meg. Hajnalig táncoltunk. :) Szerencsére Lisanak, Agnetanak és nekem ma csak délre kellett mennünk a központba, így volt időnk pihenni is.

Ma először az ebédnél segítettünk, majd Lisa, Agneta és én a farmra mentünk, hogy megnézzük a lovasterápiát. Végre az elejétől a végéig. :) Aline a terapeuta nagyon aranyos, mindent elmagyarázott, hogy mit, hogyan és miért csinál. Kedveljük őt, és úgy tűnik ő is minket, mert felajánlotta, hogy egyszer elmehetnénk együtt valahova. Lassan le lesz foglalva az egész hátralévő időnk. :) A terápián négy gyermek volt egymás után, egyszerre mindig csak egy gyermekkel foglalkozik. Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a gyerek csak ül a lovon, a teraputa meg csak sétál mellette. De minden mozdulatnak megvan az értelme, célja. Én eddig nem voltam egy nagy lóbarát, mondhatjuk, hogy félek a lovaktól. :) De épp itt az ideje, hogy leküzdjem a félelmet, és megbarátkozzam ezekkel a gyönyörű állatokkal. Mi is segíthettünk a terápia közben, nagyon jó volt, jó úton haladok az előbb leírt célom felé. :) A terápia után Aline visszavitt minket a központba, így egyelőre még mindig nem tudjuk, hogy kell busszal eljutni a farmra, de majd ennek is eljön az ideje. Most pedig pakolok, mert holnap indulunk Lisszabonba, ahol a "megérkezési" trainingünk lesz. Már nagyon várjuk mindannyian, jó lesz más önkéntesekkel is találkozni. Ott lesz mindenki, aki nemrég érkezett Portugáliába önkéntesként. Rengeteg programunk lesz, biztos sok hasznos információt fogunk kapni. Jövő hét kedden fogunk visszajönni, így addig már nem írok. Szép hetet mindenkinek!

 Megint jó régen írtam... A netet csak pénteken csinálták meg, hétvégén pedig nem voltunk itthon, ezért írok csak most. Szóval nem vesztem el! :D Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, megpróbálom röviden összefoglalni. :) Képeket két kupacban tettem fel, a hétvégét külön.

Hétfőn délelőtt Alinával és Katrinnal csatlakoztunk az iskolásokhoz, akik a közeli szupermarketbe (Continente - kb. olyan mint nálunk a Tesco) mentek "tanulmányi kirándulásra". Én megint a másodikosokkal (integrált osztály) voltam, segítettem terelgetni a gyerekeket. A kirándulás célja a kenyérkészítés folyamatának megtekintése volt. Nemcsak a gyerekek, de én is élveztem. :) A délutánunk szabad volt, próbáltam gyakorolni a portugált, megcsináltam a házi feladatokat.

Kedden egy foglalkozás terapeutával találkoztunk, aki elmagyarázta a központban folyó munkát. Megnézhettünk, kipróbálhattunk néhány olyan játékot, eszközt, melyet úgy alakítottak át, hogy a fogyatékos gyermekek, felnőttek is használni tudják. Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire kis változtatás is elég egy-egy eszközön, hogy bárki használni tudja. Ez után úgy volt, hogy megyünk a farmra, és megnézhetünk egy lovasterápiát. Sajnos a sofőr, aki vitt volna minket, elfelejtkezett rólunk, így csak ültünk a központba és vártunk. Majd megjött, sietve kivitt minket a farmra, de sajnos már csak kb. 2 percet láthattunk a lovasterápiából. :( Ezután vártunk egy újabb sofőrre, hogy visszavigyen minket, így az ebédidő nagy részét is lekéstük. Délután Natercia-val volt találkozónk, aki a fizioterapeuták úgymond feje. Egy videót néztünk meg vele, amin bemutatta a CP (Cerebral Paresis) különböző fajtáit, így rengeteg hasznos információt kaptunk a központ által ellátott emberekről. Amikor itt végeztünk, szabad volt a délutánunk, így Agnetaval és Katrinnal elmentünk a Forumba (a legnagyobb bevásárlóközpont Coimbraban), nézelődtünk, vásárolgattunk. :) Este pedig mind az öten beültünk a lakáshoz közeli kávézóba, és megünnepeltük Agneta névnapját! :)

A szerdai nap (egy kis résztől eltekintve) szörnyű volt... Hétfőn közölte velünk Olga, hogy szerdára mindenki csinálja meg a prezentációt, amelyben bemutatja az országát. Szépen meg is csináltuk, nagyon különbözőek lettek, mert nem kaptunk hozzá támpontokat. 10re mentünk a központba, persze nem is lepődtünk meg, amikor Olga mondta, hogy várjunk kicsit. Ez a kicsi több mint egy óra volt... Ő és Doutore Erminda akkor csinálták a saját prezentációjukat... Ez nem is lett volna baj, csak akkor ne kellett volna 10re mennünk. Na mindegy. Elkezdtük, két emberre volt idő, azután mennünk kellett ebédeltetni. Megbeszéltük, hogy délután folytatjuk, de először 2től részt veszünk egy dráma foglalkozáson. Ez a foglalkozás jó volt, bár nem igazán kapcsolódott a drámához. Pár lány jött az egyetemről, akik az iskolából kb. 10 gyermekkel játszottak. Először elolvastak egy mesét, majd picit beszélgettek róla, ezután pedig játszottunk (a játékoknak nem volt köze a meséhez). A foglalkozás végén beraktak pár számot, és táncoltunk a gyerekekkel. Iszonyatosan élveztem!!! Táncoltunk a kerekesszékes, szinte magatehetetlen gyermekekkel, akiknek fülig ért ettől a szájuk. :) Nagyon jó volt! Ezután úgy volt, hogy folytatjuk a prezentációkat. Olga mondta, hogy várjunk egy kicsit (ez volt kb. fél 4kor). 5 előtt 5 perccel közölte velünk, hogy sajnálja, de el kellett intéznie pár dolgot, így majd másnap folytatjuk... Elég mérgesek voltunk, mert simán haza tudtunk volna menni, vagy bármi értelmes dolgot csinálni ahelyett, hogy 1,5 órán keresztül ültünk, és vártunk. 5től kezdődött a portugál óránk, amin senki sem volt túlzottan aktív, az egész napos várakozás megviselt minket...

Csütörtökön folytattuk, befejztük a prezentációkat. Tényleg érdekes volt látni, hogy kinek mi jut eszébe a saját országáról. Én leginkább (az alapadatokon túl) fényképekkel próbáltam megmutatni a mi kis országunkat. :) Az ebédeltetés után az uszodába mentünk, ahol Alinenak (fizioterapeuta, hydroterapeuta, lovasterapeuta) segítettünk a vízben. 5 gyermek volt, mi is öten voltunk (Agneta otthon maradt, mert fájt a háta :( ), így mindenkinek megvolt a "saját" gyereke, akire figyelt. Az uszodát mindig élvezem, ez most se volt másképp. :) Viszont lett egy rossz utóhatása: megfájdult a fülem. :( Remélem hamarosan el fog múlni... (Hétfőn találkozónk lesz egy orvossal, aki részletesebben bemutatja a CP-t, és azt mondta Olga, hogy majd ő megnézi a fülemet.) Este vacsorázni mentünk Verával és a barátaival. Összesen 10-en voltunk, nagyon jól éreztem magam. Nemcsak jót ettünk, de még a portugált is gyakoroltuk (Vera amúgy se nagyon hajlandó velünk más nyelven társalogni :)). Újabb ételt kóstoltam meg, a garnélarákot, ami isteni volt! :D Verában jó barátra leltünk, igyekszik nekünk minél több dolgot megmutatni Portugáliából, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. :)

Pénteken a Ludotecaba mentünk a lányokkal, bár sajnos Agneta még mindig nem volt jól, így csak négyen voltunk. Én már harmadszorra nézhettem meg a sárkányos mesét, így egyre több mindent értek belőle. :) Fatima (az egyik "Ludotecás" dolgozó elhozta a 8 hónapos kislányát, akire mi vigyáztunk a mese, és az utána lévő játék alatt. Nagyon aranyos! Imádom a kisbabákat/gyerekeket! Az ovisok akik jöttek, szintén édesek voltak, szeretek játszani velük a sárkányos szobában. :)A Ludotecaban minden pénteken van egy portugál önkéntes is, Ana, akivel összbarátkoztunk, ő gyakorolja az angolt, mi meg a portugált. :) Ebédidőben a megszokott módon segítettünk, már nagyon otthonosan mozgunk ezen a terepen. A gyerekek is megszoktak minket, igyekeznek egyszerűen a tudomásunkra hozni, hogy éppen mit szeretnének. A kedvencem Paulinho, aki imádnivaló! Nem igazán beszél, de jelekkel, mutogatva nagyon jól kommunikál. Úgy tűnik ő is megkedvelt engem, mert csak akkor volt hajlandó enni, ha ott voltam mellette, és megígértem neki, hogy ebéd után játszunk. :) Kaptam egy külön megbizatást is Marisától (aki felelős az ebédeltetésért) erre az időre, az egyik kislány (Mariana) "személyi segítője" lettem. Bármikor szüksége van valamire, engem kereshet ebben az időben, én pedig segítek. :) Egy másik kislány pedig szinte már olyan mintha a sajátom lenne! Rosanna-nak hívják, 4 éves óvodás néger kislány. Egyszerűen gyönyörű, de hihetetlenül akaratos. Mindig az ölemben szeretné tölteni az ebéd utáni játékidőt, és ha épp mással játszok, el szeretne rángatni. Valamelyik nap iszonyatos hisztit vágott le az udvaron, mert elmentem egy másik kislánnyal játszani, és senki nem tudta megvigasztalni csak én. Mi lesz 6 hónap után... Délután végre megcsinálták az internetet. Portugál óránk is volt, megbeszéltük az előző esti vacsorát, és most mindenkinek sokkal jobban ment, mint szerdán!

Szombaton későn keltünk fel, majd útnak indultunk Tomarba. Katrinnak van ott egy ismerőse, aki azt mondta szívesen lát minket a hétvégére, úgyhogy összepakoltunk és mentünk. :) A vonat 2kor indult, Entroncamentoban át kellett szállnunk. Addig minden simán ment, de ott valahogy nem jött az a vonat, amit mi előtte kinéztünk. Megkérdeztük, mindenki azt mondta, hogy a 9. vágányról fog menni, de az időpont kérdésére mindenkitől más választ kaptunk... Végül 1,5 órás várakozás után a 10. vágányról el is indult a vonat. :) 5 óra körül érkeztünk meg Tomarba, ahol találkoztunk Brunoval, a vendáglátónkkal. Miután lepakoltunk a lakásban, elindultunk felfedezni a várost. Gyönyörű hely, ebbe is beleszerettem! :D Egy hangulatos étteremben megvacsoráztunk, ahol újra megkóstoltam a polipot. Ezerszer jobb volt, mint a központban! Így most már bátran kijelenthetem, hogy szeretem a polipot! :) Desszertnek sajttortát ettem, ami messze felülmúlta a név alapján alkotott elképzeléseimet! Ennyi finom édességtől, amit itt találni, még a végén nem ismertek rám ha hazamegyek. :D A vacsi után egy kávézóban megkóstoltuk Tomar jellegzetes italát, a Mouchao-t. Ez egy alacsony alkoholtartalmú édes fehér bor, ami enyhén szénsavas, és nagyon finom, de sajnos csak Tomarban lehet kapni. Egy kis séta után visszamentünk Bruno szállására, ahol hajnal 1ig beszélgettünk.

Vasárnap, azaz ma, 10 körül keltünk, fél 12-kor reggeliztünk. :) Ezután elmentünk egy gyönyörű kolostorba a hegy tetején. Óriási építmény, aminek még a negyedét se tudtuk bejárni. Mindenképpen szeretnék még visszamenni oda, mert leírhatatlan látvány! A képeken valamennyire látszik, de így nem az igazi. Sajnos nem volt túl sok időnk, mert délután 3kor ment a vonatunk. Ez ismét egy nagyon jó hétvége volt! Bruno azt mondta, hogy máskor is szívesen lát minket, amit valószínűleg ki is fogunk használni. :)

 Régóta nem írtam. Az a helyzet, hogy csütörtök óta nincs vezetéknélküli netünk, nem tudjuk miért. Csak egy kábel van ötünkre (Alina hozta), azt meg nem könnyű megosztani. azért igyekeztem közben se elfelejteni a történéseket, úgyhogy itt van az elmúlt hét. :) Nem tudom mikor lesz net, elvileg hétfőn megnézik, de majd kiderül.

2010. január 20.

Reggel egy hosszú megbeszélésünk volt Marisa-val (logopédus) és Ana-val, akik az ebédeltetésért felelősek. Megtudtuk, hogy minden délben segédkeznünk kell az ebédnél. Elmondták részletesen, hogy mikor mi a feladatunk (tálcák kirakásától kezdve, a kézmosáson át, az ebéd utáni játékig minden), erről kaptunk egy leírást is portugálul, amit többé-kevésbé sikerült is lefordítanunk. Ezután Doutora Teresa tartott nekünk előadást (ppt-vel) a központról, hogy milyen részei vannak, mik a célok, stb. Nagyon érdekes volt, bár már nagyon sok mindent tudtunk, láttunk. Délben pedig elkezdődött az első ebédeltetésünk. A központ összes gyereke egy időben eszik, úgyhogy az ebédlő visszhangzik tőlük. Nem könnyű őket fegyelmezni, evésre bírni, főleg úgy, hogy mikor beszélnek hozzám, fogalmam sincs, mit akarnak… De azért átvészeltük. Minden ebéd után „játékidő” van, amikor is egy játszószobába, vagy ha jó idő van, az udvarra megy az összes gyerek a segítőkkel, és fél 2ig ott vannak. Ma mi is részesei lehettünk ennek. Mivel kicsit hideg volt kint, a játszóbába vittük a gyerekeket. Nagyon élvezik ezt az időszakot, kihasználják minden pillanatát. Az egyik óvodai segítő (Maria) hozott egy gitárt, és énekelt a gyerekekkel. Nagyon jó hangulat volt, a kicsik táncoltak, mindenki tapsolt, én is nagyon élveztem! Ezután mi is elmentünk ebédelni, majd úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a városba kicsit sétálni, mert a délutánunk szabad volt, csak 5re kellett visszamennünk a portugál órára. Napsütéses, de hűvös idő volt, jó volt kicsit kimozdulni. A portugál óra jó volt, egyre több mindent megértettem, de beszélni nem tudok. Vera mindig mondja, hogy beszéljek többet, de hát nem megy. Majd belejövök, remélem. Este Alinával és Agnetával elmentünk egy közeli kávézóba, beszélgettünk, aztán Alina hazament, Agnetával pedig sétáltunk egy nagyot. Jól kijövünk, segít legyőzni a honvágyamat, ami mostanában elég erősen jelentkezik…

2010. január 21.

A délelőttöt a központ iskola részében töltöttük. Én a másodikosokhoz kerültem. Ez az egyetlen osztály a központban, amely nem szegregált, vagyis itt „ép” gyerekek vannak, és két integrált. Igazság szerint az osztályt integrálták az iskolába. 20 gyerek van az osztályban, nagyon aranyosak és nagyon hangosak! A légkör elég szabad, a gyerekek felállnak az óra közben, kimennek wc-re (ami a teremből nyíló kis helyiség), isznak, stb. Ennek ellenére mégis figyelnek, követik az óra menetét. A tanárnő kedves, közvetlen, de ha kell szigorú velük. Heti 3x egy gyógypedagógus (vagy asszisztens) is jelen van, aki segít a két integrált gyermeknek. A szünetben a gyerekek kimennek a teremből nyíló udvarra, mely összeköttetésben van a többi teremmel, így együtt játszanak a különböző osztályok. Jó látni, hogy teljesen természetesnek veszik, hogy fogyatékos gyermekek is vannak, és együtt játszanak. Páran próbáltak minket portugálul tanítani. Nézegettünk egy könyvet, és a képeket mutogatták és mondták, mi meg próbáltuk elismételni, ők meg kijavították, ha valamit nem jól mondtunk. Nagyon édesek voltak! Ebédnél megint segédkeztünk, ez most már mindig így lesz. Már teljesen belejöttünk, csináljuk, amit kell. Páran rájöttek, hogy nyugodtan mondhatnak nekünk hülyeségeket, mert úgy sem értjük… Tudják a nevünket, odahívnak, és elkezdenek magyarázni, én persze csak nézek értetlenül, és ők ezt nagyon viccesnek találják. De majd eljön az az idő is, amikor már tudom, mit válaszoljak! :D
Ma nagy lépést tettem a portugál konyha felfedezésében! Az ebéd polip volt… Kinézetre nagyon furcsa, eléggé elveszi az ember étvágyát, de az íze nem rossz. Mindenki mondta, hogy ez a menzás azért nem túl jó, de ha ez viszonylag ízlik, akkor szeretni fogom. Sose gondoltam volna, hogy szeretni fogom a polipot, erre tessék! :D Örülök, hogy volt merszem megkóstolni!
A délutánt az uszodában töltöttük Alinával. Én már ismertem a menetrendet, szinte megszokottan tettem a dolgom. Nem tudok újat mondani, megint élveztem. Egy kislányt (Sophia-t) már teljesen rám bíztak (öltöztetés, zuhanyozás, stb.), és ez jó érzés volt.
Ma különleges portugál óránk volt, egy kávézóba mentünk Verával. Megkóstoltunk tipikus portugál sütiket, beszélgettünk, gyakoroltunk. Vera eltervezte, hogy elvisz minket egy kisebb körútra a környező városokba. Szeretné nekünk megmutatni a környéket, így valószínűleg februárban valamelyik hétvégén útra kelünk. A barátja (akit még nem ismerünk) felajánlotta, hogy majd ő visz minket kocsival, így az utazás is meg lesz oldva. Már nagyon várom! Estére nem terveztem semmit, csak hogy írom a blogot, kicsit beszélek, akivel tudok. Persze a sors közbeszólt, mert elment a netünk… Így hát gyakoroltam kicsit a portugált.

2010. január 22.

Reggel úgy volt, hogy 9re kell mennünk. Lisa és Katrin focizni mentek, mint ahogy mi a múlt héten. Alina az uszodába ment, Agneta és én pedig úgy volt, hogy újra az iskolába megyünk. Fel is keltem időben, el is készültem, Agneta viszont nem kelt fel, ezért bekopogtam hozzá, így megtudtam, hogy neki meg nekem csak ¾ 10-re kell mennünk… Jó lett volna még aludni, de mindegy. Minél hamarabb meg kell tanulnom portugálul, hogy biztosan megértsem mi a program, mivel Olga szereti csak portugálul elmondani. Miután bementünk a központba, kiderült, hogy mégse az iskolába megyünk, hanem a Ludotecaba. Örültünk neki, mert szeretjük azt a helyet! :D Ovisok jöttek, heten, nagyon kis cukik voltak. Újra megnézhettük a sárkányos mesét, majd a „játszószobában” játszottunk velük. Ebédnél a szokásos menetrend volt. Összebarátkoztunk az egyik segítővel (nem tudom pontosan mit dolgozik a központban), Anabelával, aki valamikorra meghívott minket magához, hogy majd főz nekünk. Nagyon aranyos nő, csak kicsit beszél angolul, így keverjük az angolt és a portugált. Mi is meghívtuk magunkhoz estére, de sajnos nem tudott eljönni. Délután szabad program volt, amikor is újfent gyakoroltam a portugált. Egyes nyelvtani részeket már értek, de a beszéd még mindig nem megy… De azért próbálkozom, és ami jó, hogy a délutáni órán már tényleg sok mindent megértettem.
Este jött Doutora Piedad, hogy újra főzzön nekünk. :D Meghívtuk Olgát is, így ő is velünk töltötte az estét. Nagyon kettős érzés van bennem Olgával kapcsolatban (és nem vagyok ezzel egyedül). Egyszer nagyon kedves, vicces, jól elbeszélgetünk, de az a helyzet, hogy nem igazán tud minket vele egyenrangúnak kezelni, mert mindig úgy viselkedik, mintha felettünk állna. Ezen az estén is, mikor nálunk volt, végig osztogatta az utasításokat (pl.: vacsora után rögtön rakjuk be a tányérokat a mosogatógépbe, nem ért volna rá 10 perccel később…), pedig nem vagyunk már gyerekek, és elvileg mi lakunk itt, a mi felelősségünk a lakás. Na de mindegy, őt így kell elfogadni. Ettől eltekintve jól sikerült az este, Doutora Piedad fantasztikusan főz és nagyon aranyos is! Bacalhau (tőkehal, a portugálok nemzeti étele) volt a menü, amit krumplival, hagymával és valamilyen tejszínes szósszal sütött meg a sütóben. Isteni volt! Persze megint főzött nekünk hétvégére is, ugyanilyen halat csak másképpen. Az is nagyon finom!

2010. január 23.

Sokáig aludtam, majd Alinával elindultunk felfedezni a várost. Elterveztük, hogy felülünk egy buszra, ami tesz egy nagy kört a városban (helyi járat, 7es busz), és nézelődünk, meg megpróbálunk rövidebb utakat keresni. Gyönyörű idő volt, kb. 20 fok, vagy még több, egyszerűen le kellett vennünk a kabátot, mert megsültünk. Itt tavasz van, ragyogó napsütés, virágzó fák, nem tudok betelni vele, imádom! :D Először elmentünk a Praca da Republicára, mert Alina szülei és barátai márciusban jönnek, és kinézett néhány szálláshelyet, amit meg akart nézni. Sétáltunk, megnéztük a helyeket, majd lementünk a folyóhoz is pár helyre. Ezután „ebédeltünk” (kb. 3-4 óra körül egy szendvicset) egy kis kávézóban, majd felültünk a 7-es buszra, és tettünk vele egy kört. Nagyon szép helyeket láttunk, elterveztük, hogy majd legközelebb gyalog is megtesszük ezt az utat. Idő közben azt is kitaláltuk, hogy este elmegyünk egy fado-estre. A fado a portugálok nemzeti zenéje, gyönyörű, érzelmes, gitárral kísért. Coimbra-ban külön hagyománya van a fado-nak, különbözik mondjuk a lisszabonitól. Szóval hazamentünk, vacsoráztunk, és fél 10 körül Alinával visszamentünk a városba, a Café Santa Cruz-ba, ahol ingyenes fado-estet tartottak. Fél 10-kor még senki nem volt, elvileg 10-kor kezdődött. Kicsit sétáltunk, majd beültünk, ittunk egy kávét és vártunk. Kb. fél 11-kor el is kezdték. Egy férfi kvartett volt: két énekes, egy klasszikus gitáros és egy portugál gitáros. Fantasztikus volt!!! Gyönyörű hangjuk volt, a gitárosok is nagyon szépen játszottak. Betöltötte a zenéjük a kávézót, és a lelkünket egyaránt… Kb. fél 12-kor lett vége, akkor elindultunk hazafelé, gyalog a Praca da Republicáig (kb. 10 perc), ott pedig vártunk egy buszt (amit már délután kipróbáltunk, hogy tényleg megy-e valahova a lakásunk közelébe), elmentünk a Dolce Vitáig, onnan pedig hazasétáltunk (kb.10 perc). Kicsit csepergett az eső, de nem volt hideg, így kellemes séta volt.

Ma pedig fél 12-kor keltem, takarítottam kicsit, aztán leírtam ezeket. :) Ma pihenés van, holnap pedig újult erővel kezdem a hetet. Amúgy mindenkinek köszönöm a biztató szavakat! Már sokkal jobb kedvem van, jót tett a tegnapi nap! Elterveztem, hogy nyitottabb leszek a dolgok iránt, és nem fogok minden estét a gép előtt tölteni, úgyhogy lehet hogy ritkábban írok majd. Puszi mindenkinek!
 

 Vannak jobb és rosszabb napok. Mind a tevékenység, mind az érzelmeim szempontjából. A tegnapi nap nem volt túl jó egyik téren sem. Délelőtt az óvodában voltunk, amit nagyon vártam, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Két csoport van, Katrinnal voltam az egyikben. Először összesen 3 gyerek volt, majd meghoztak még egyet, majd az egyiket elvitték fizioterápiára, majd még egyet elvittek (kezd olyan lenni mint egy matekpélda...), így az idő nagy részében összesen két gyerek volt, négy segítő + még mi ketten. Hát elég érdekes volt, nem igazán tudtunk magunkkal mit kezdeni, mert az egyik kislány (Inés) csak aludt, így mindenki egy kisfiú köré csoportosult. Aztán eljött az ebédidő, és mentünk a két csoporttal az ebédlőbe, ahol szintén nem igazán volt ránk szükség, így csak álltunk és integettünk az ismerős gyerekeknek, majd inkább mi is megebédeltünk. Délutánra szabadidőt kaptunk, mert olga ment Katrinnal és Lisaval a farmra. Úgy éreztem ki kell szellőztetnem a fejem, kicsit egyedül akartam lenni, ezért elmentem a város régi részébe, a folyóhoz, sétálni. Ez nagyon jó volt, meleg volt, bár borús, néha csepergett is az eső, de nem bántam. Gyönyörű az a hely! Rengeteg képet készítettem, párat fel is teszek. Feltöltődve mentem haza, majd mentünk a portugál órára. Ez újfent érdekes volt. A tanár (Vera) nagyon aranyos, de mondta, hogy portugálul fog beszélni, mert így könyebb lesz megtanulnunk. Ez jó is lenne, de amíg szinte semmit nem tudok portugálul, elég nehéz. Eléggé elkeseredtem az óra végére, mivel rajtam kívül mindenki tanult egy kicsit portugálul, mielőtt ide jött volna, így én vagyok az egyetlen, aki nem ért semmit... Nem könnyű.

Ma Natercia-val voltunk, ő fizioterapeuta. Fárasztó volt, mert egész délelőtt csak ültünk egy szobában, és próbálta elmagyarázni a központ ezen részének működését. Szerencsére tud angolul, így legalább értettük. Most értettem meg, milyen jó, hogy a Bárczin tanultunk anatómiát, meg a különböző ismereteket a többi szakkal kapcsolatban. Katrinon és rajtam kívül (ő fizioterápiát tanult) mindenki csak nézett, nem értett semmit. Ez egy hasznos és pozitív délelőtt volt szakmai szempontból. Ebéd után újra szabadidőt kaptunk, és megtudtuk, hogy egész héten így lesz. Kicsit pihentem, majd 5re mentünk vissza a központba portugál órára. Most már valamivel jobban éreztem magam, mint tegnap, több mindent értettem, de megszólalni még nem tudok. Vera mindent igyekszik elmagyarázni, és ami a legjobb, nem csak a nyelvet, de a kultúrát is megismerteti velünk. Megbeszéltük, hogy jövő héten elmegyünk együtt egy étterembe, és szintén jövő héten hétvégén meg úgy néz ki Figuera de Foz-t látogatjuk meg, ami egy óceánparti városka. Vera azt mondta nekünk, hogy egy héten belül fogunk tudni portugálul beszélni... na majd megátjuk ebből mi lesz... Most este pedig kártyáztunk a lányokkal, aztán kicsit boroztunk is. Jó volt, feltöltődtem, újult erővel vágok neki a holnapnak! :)

 Egy újabb hétvége telt el. Nagyon gyorsan rohan az idő! A péntek estéhez még hozzá kell fűznöm pár dolgot. Említettem, hogy Dottore Piedad főzött nekünk. Nagyon finom volt minden, amit készített, egész hétvégre elég volt! :) Az egyik egy citromos sült csirke, a másik meg egy répás-borsós csirkeragu. A zöldségleves amit csinált ezerszer jobb volt a megszokott káposztalevesnél! :) Nagyon aranyos volt, velünk vacsorázott a fiával együtt. Olyan mint a mi pótanyukánk, aki gondoskodik rólunk, amíg itt vagyunk. Azt mondta, jövő héten is jön! :) A fia José is velünk töltötte az estét. Ő autista, de nagyon jól el lehet vele beszélgetni. Iszonyatosan okos, beszél angolul is. Fejből tudja az Unió országait, azt hogy melyik mikor lépett be, és milyen helyzetek uralkodnak ott. Egyszerűen butának éreztem magam mellette... Amúgy ismét végignevettük az estét, de ez már szinte megszokott. :) Miután Dottore Piedad-ék hazamentek, elkezdtünk kártyázni, és éjfél volt, hogy befejeztük. Örülök, hogy ilyen jól el tudunk lenni a lányokkal, nincs olyan, hogy valaki unatkozna.

Szombaton sokáig aludtunk, kipihentük a hét fáradalmait. Este Agnetával sétáltunk egyet, elmentünk a Dolce Vitába és vissza, mindezt szakadó esőben. Nagyon jó volt, mert az idő meleg volt, és nem bántuk, hogy teljesen elázunk. Aztán elkezdtünk készülődni az esti bulira. Megkóstoltunk egy kis portugál bort, kártyáztunk, majd éjfél körül elindultunk az éjszakába. A város tele volt fiatalokkal! Bementünk egy diák-kávézóba, ott töltöttünk kb. 1,5 órát, táncolgattunk kicsit (bár a hely tömve volt, rajtunk kívül senki sem táncolt...), majd átmentünk a "célállomásra". Ezt Luis ajánlotta nekünk, egy club, ahol táncolni lehet. Fél 2 körül voltunk ott, kint páran álltak, de nem engedték még be őket. Mi odamentünk, és azóta se tudjuk miért, de beengedtek minket. :) A hely még teljesen üres volt. Nagyon színvonalas különben, tiszta, modern. 2 körül elkezdtünk táncolni, és kb. 3/4 3ig csak mi voltunk a táncparketten! Nagyon furcsa, hogy otthon ilyenkor már hazafelé indulunk, itt meg 3 körül kezd csak tömeg lenni. Élveztem az estét, kicsit kiereszthettem a gőzt. Jót táncoltunk, majd 4 körül elindultunk hazafelé, mert már fáradtak voltunk. A club előtt hatalmas sor tolongott, akik még akkor érkeztek... Őrültek! :)

Ma délután 2kor keltem. :) Semmi érdemlegeset nem csináltam, csak kicsit takarítottam, meg pihentem. Egy kicsit megint kártyáztunk a lányokkal, most pedig lassan lefekszem. Holnap szerencsére csak 10re kell mennünk, az oviban leszünk délelőtt, majd a délután a "régieknek" szabad, Lisa meg Katrin pedig mennek megnézni a farmot. És végre délután 5kor elkezdődik az első portugál nyelvóránk!!! :) Már nagyon várom! Jövő héten minden nap lesz, utána pedig heti kettő. Remélem jó lesz! Szép hetet mindenkinek!

 Végre hasznosan telnek a napok! :) Tegnap délelőtt meglátogattuk a Residence Unit-ot, így végre tisztázódott bennem, hogy mi is ez. A fiatalok, akik a farmon vagy a központban dolgoznak/tanulnak, de nem Coimbrában élnek, hét közben itt lakhatnak (mint pl. egy kollégium). Ez egyben átmeneti szállás is azoknak a családoknak, akiknek például több napot Coimbrában kell tölteniük a gyermekük miatt (pl. kivizsgálás). A ház szép, bár kicsit kopár, mert a falak fehérek és üresek, de azt mondták, nem lehet a falra tenni semmit valamilyen törvény miatt. Amúgy minden felszerelés meg van, amire csak a fiataloknak szükségük van, és a szállítás is megoldott. Érdekes volt látni még egy szeletet a központ munkájából. Gyorsan végigjártuk a házat, aztán vártunk. :) Délre visszaértünk a központba, és mivel volt még 2 óránk a délutáni programig, inkább hazajöttünk ebédelni, az a biztos. :) Délután Agnetával az uszodába mehettünk, ahol az egyik iskolás csoportnak tartottak foglalkozást. Minket is teljesen bevontak, az átöltözéstől és zuhanyozástól kezdve, a vízben lévő játékokon át egészen a visszaöltözésig mindenbe. Nagyon élveztem!!! A vízben ránk bíztak egy-egy gyereket, akire mi figyeltünk, segítettünk neki. A foglalkozásnak nem volt igazán kötött kerete, inkább csak arról szólt, hogy a gyerekek a vízben lehessenek, játszhassanak. Aranyosak voltak a segítők, olyan játékot játszottunk, hogy egy labdát dobáltunk, és mindenki úgy dobhatta tovább, ha mondott egy portugál szót, aztán ezeket lefordították nekünk angolra, így mi is tanulhattunk. A gyerekek is tündériek voltak, segítettek nekünk. :) Persze kicsit nehéz is volt, mert sokszor nem értettem mit szeretnének elmagyarázni, és ha nem volt a közelben olyan, aki tudott angolul is, akkor csak kétségbeesetten néztem rájuk, és nem tudtam segíteni. :( De összességében nagyon jó élmény volt! Jól el is fáradtam, így elég „korán” lefeküdtem, ezért írok csak ma.
A mai nap szintén nagyon jó volt! :) Agnetával elkísérhettünk egy felnőtt csoportot egy másik városba (azt hiszem Aveiro), ahol egy iskolában bemutatták, hogyan is játsszák a kerekes székes focit. Hát mondanom sem kell, újabb fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb! A kísérők: Luis (foglalkozási terapeuta), José (pszichológus, lovas terapeuta) és Marisa (logopédus) nagyon jó fejek, fantasztikus, ahogy a fogyatékos gyerekeket/fiatalokat/felnőtteket kezelik. Egyfolytában viccelődtek, teljesen természetesen viselkedtek velük. Hihetetlen ez a mentalitás! Végignevettük az oda- és visszafele utat (1-1 óra)! :) A csoport is nagyon jó volt, bár nem igazán tudtunk kommunikálni a mi portugál hiányosságaink miatt, de ha kellett, megértettük egymást. Jó volt, hogy mindenki úgy kezelt minket, mintha tényleg közéjük tartoznánk (a központban dolgoznánk), és feladatokat bíztak ránk. Az iskolában a gyerekek nagyon élvezték a bemutatót, a „meccs” után fociztak a „mieinkkel”. A játék izgalmas volt, érdekes, hogy milyen jól tudnak bánni a labdával (ami a kerekes székre tekintettel nagyobb méretű), és néha ugyanúgy nem kímélik egymást, csattannak a kerekes székek, mutogatnak a bírónak, stb. :) /Készítettem egy rövid videót is, amit felraktam a képekhez, csak sajnos hangot nem tudok felvenni, így csak „némafilm”./ Az ottani iskolában ebédeltünk, és ami nagy meglepetés volt: más volt a leves!!! :D Ez is zöldség leves volt, de jobb volt az íze meg az állaga is. 3 óra körül értünk vissza a központba, aztán Olgával, meg a többi lánnyal elmentünk a bevándorlási hivatalba (vagy valami ilyesmi volt), ahol elintéztük a tartózkodási engedélyt (azt hiszem legalábbis hogy azt :)). Most pedig itthon vagyunk. Dottore Piedad (aki a lakásért meg az ételekért felelős) eljött, hogy főzzön nekünk. Valószínűleg azt hiszi, hogy mi nem tudunk főzni, és nem akarja, hogy éhen haljunk a hétvégén, így rengeteg ételt főz. Nem tudom, hogy fogjuk ezt megenni, főleg, hogy egyelőre nem tudjuk milyen lesz. Az biztos, hogy kétféle csirkés dolgot is főz, meg valami levest (zöldségből :)). Majd meglátjuk!  :)
Holnap estére már meg van a programunk! Agnetával kikérdeztük Luist az úton, hogy hova érdemes menni bulizni, így kaptunk néhány tippet, és azt is meg tudtuk, hogy a bulik hajnal 2-kor kezdődnek! Hát eléggé meglepődtünk, de ezt is ki kell próbálni. :) Szóval holnap nem hiszem, hogy írok, mert délelőtt ki szeretném magam pihenni, hogy éjjel fitt és üde legyek. :) Szép hétvégét!


 

Vegyes érzelmek a mai nappal kapcsolatban. Szokásos időpontra (fél 10) mentünk a központba, de persze 10 előtt semmi se történt. Agnetával fogadásokat kötöttünk, hogy mennyit fog késni Olga, mennyit kell majd várnunk amíg szervezkednek, stb. :) Mivel tegnap megérkezett a két másik lány, így ma megmutatták nekik a központot. Ez nem is lett volna baj, ha nekünk kitalálnak valamilyen programot, de nem így történt, így nekünk is újra végig kellett menni az egészen, ami elég fárasztó és unalmas volt. Ebédre ismét káposztaleves, a második pedig spagetti. Hát persze hogy azután hogy én is azt főztem. :) De az enyém jobb volt... :P Valamelyik nap megkérdeztük Olgát, hogy mindig ezt a levest eszik-e, és hogy miért mindig ugyanaz, erre azt válaszolta, hogy neki nem tűnt fel, hogy ez mindig ugyanaz. :D Szerintük ez mindig más. Pedig tényleg ugyanaz!!! Az íz legalábbis mindenképp, néha az állaga változik (több víz, kevesebb káposzta). Furcsa. :)

Ebéd után a lányokkal elmentünk a közeli bevásárlóközpontba (ez szinte már hagyomány:)) kávézni. Ez jó alkalom volt, hogy így öten beszélgessünk. Aranyosak az új lányok is, csak még nekik is bele kell rázódniuk az itteni életbe.

Délután végre mi "régiek" csinálhattunk valami hasznosat. A tornaterembe mentünk, ahol két testnevelő tanárral találkoztunk (Ana Júlia és Ana Claudia, van még egy akit Anabela-nak hívnak :)). Szerencsére tudnak valamennyit angolul, így elmagyarázták nekünk, hogy mit hogyan csinálnak. Ezután átélhettem életem első boccia játszmáját. Ez nagyon közkedvelt sportág a központban, már a kicsiknek is megtanítják. A sportág paralimpiai bajnoka is a központba jár! Ana Júlia elmagyarázta nekünk a szabályokat, majd rögtön be is kapcsolódhattunk, mi hárman játszottunk 3 másik fiatallal szemben. Nagyon élveztem, nagy kihívás volt, iszonyatosan kikaptunk. :) Jó volt látni, hogy ezek a fogyatékos fiatalok mi mindenre képesek! Azt az ígéretet kaptuk, hogy a félév végére akár mi is megverhetjük őket, úgyhogy nagyon rá kell kapcsolnunk. :) Feltöltődve mentünk a megbeszélésre Olgához. "Játszottunk" egy kicsit, az volt a feladat, hogy a mellettünk ülőt kellett bemutatnunk. Nem volt nehéz, rövid idő alatt sok mindent megtudtunk már egymásról. A második feladat az volt, hogy olyan dolgot mondjunk magunkról, amit még a többiek nem tudnak. Ez már nagyon nehéz volt (főleg olyat mondani, amit a "régiek" nem tudnak még), pont az előző feladat könnyedsége miatt, de valahogy megoldottuk. Ennyi volt a nagy megbeszélés, nem is voltunk annyir a lenyűgözve. Ezután vásárlást terveztünk a lányokkal (én például esernyőt akartam venni), de nagyon szakadt az eső, így nem volt kedvünk elindulni (így esernyőm se lett :)).

Most pedig "itthon" vagyok, és várom a holnapot, amikor is végre meglátogatjuk a Residence Unit-ot (amit hétfőn nem volt lehetőségünk, mert elfelejtkeztek rólunk), délután meg a "régiek" az uszodában leszünk. :) Végre hasznos időtöltések, ezt már nagyon vártuk! Sajnos ma viszont nem vittem magammal fényképezőt, így nincsenek új képek, de megpróbálom felcímkézni a régieket. Adeus! :)

A tegnapi nap szakmai részéről nem tudok mit írni. Úgy volt, hogy fél 10re jön értünk egy sofőr, hogy elvigyen minket a központ egy másik egységébe, amit még nem láttunk. Fél 11ig vártunk felöltözve, mert tudtuk, hogy a megadott időpont általában eltolódik. Ekkor felhívtuk Olgát, aki teljesen nyugodtan közölte, hogy ja, elfelejtkeztek rólunk, és így inkább csak menjünk be 2re a központba. Jobb is volt így, mert legalább itthon ehettünk, megúsztuk a káposztalevest. :) 2re bementünk a központba, aminek nem volt semmi értelme, mert 2 órán keresztül ültünk és hallgattuk, hogy Olga és Dottore Erminda portugálul szervezkednek, majd 10 percben közölték hogy mi lesz ma. Ezen kicsit felidegesítettünk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy kikapcsolódunk kicsit. Elmentünk Coimbra régi városrészébe, a folyó partra, sétáltunk, aztán pedig beültünk egy étterembe. 7kor nyitottak, mi akkor ott is voltunk. Itt találkoztunk az első nem túl barátságos portugál emberekkel. :) Nem igazán örültek nekünk, aztán kb. 2 percenként odajöttek megnézni hogy végeztünk-e már az evéssel. Mi pedig végigröhögtük az egészet, annyira viccesek voltak. :D Menüt rendeltünk, amiben tipikus portugál ételek voltak. 3 félét rendeltünk, és elosztottuk mindet. A leves nem meglepő módon újra a káposztás zöldségleves volt, bár másképp nézett ki egy kicsit, de ízre ugyanaz volt. Aztán a 3 főétel (ahogy a pincérnő magyarázta): a tehén keze (na ezen halálra röhögtük magunkat, azóta is ha eszünkbe jut, nem tudjuk abbahagyni a nevetést :D) valamilyen zöldséges raguban; sertésszelet rizzsel meg sültkrumplival; tőkehal krumplival meg valami fura barna borsószerű valamivel. Desszert is járt a menühöz, megkérdezték hogy édességet vagy gyümölcsöt szeretnénk, de mivel teleettük magunkat, az utóbbit választottuk. Választhattunk alma, narancs vagy banán közül, aztán fogták, és egy kistányéron elénkrakták ala natur, héjastul mindenestül. Ez szintén mosolyt csalt az arcunkra, mert amúgy egy elég színvonalas étterem volt elvileg. Vacsora közben boroztunk is, ami talán közrejátszott az egész esti jókedvünkhöz. :) Később még beültünk egy a lakásunkhoz közeli kávézóba, ahol megismerkedtem a Caipirinha-val. :) Jó kis este volt, rájöttünk, hogy lassan már becsukott szemmel is haza tudnánk sétálni a Dolce Vitától. :P

Ma reggel kissé fáradtan, de jókedvűen ébredtünk, Alinát kivéve, akinek nem tett jót a 3féle portugál specialitás... Így ma reggel nélküle indultunk a központba. Persze fél 10kor Olga még sehol nem volt, de ehhez már kezdünk hozzászokni. Végre eljött az ideje annak, hogy hasznossá tegyük magunkat. Az egésznapot a Ludoteca-ban töltöttük, ez egy játéktár és játszószoba, ahova mehetnek a gyerekcsoportok. Margerita és Fatime dolgoznak itt, és csodálatos amit csinálnak! Szinte mindent kézzel készítenek, átalakítják a játékokat, hogy a fogyatékos gyermekek is tudják használni azokat. Minden évben más történettel állnak elő, melyet eljátszanak a gyerekeknek, majd a gyerekek is beöltözhetnek és úgy játszhatnak. A "játszószobát" is mindig a történetnek megfelelően alakítják át. Idén az "Idegesítő sárkány" meséjét elevenítik meg árny-bábszínházzal. A idelátogat gyerekeket mindig meg is ajándékozzák valamilyen a meséhez kapcsolódó játékkal. Jelen esetben ez egy egyszerű sárkányos játék volt, és először ebben segítettünk, így Agnetaval már profi papírvágók vagyunk. :) Ma délelőtt egy óvodás csoport jött egy Coimbra környéki faluból, akikkel mi is megnéztük az "előadást", majd együtt játszottunk. Nagyon édesek voltak, élvezték az egészet. Kicsit nehéz volt, hogy próbáltak nekünk portugálul magyarázni, mi meg nem igazán értettük, hogy mit mondanak, de azért jól eljátszottunk. Délután a központ egyik iskolás csoportja jött a játszószobába. Ők már ismerték a történetet, csak játszani jöttek. Teljesen más élmény volt, mint a másik csoporttal. Fantasztikus volt látni az arcokon az örömöt, amit néhány apró gesztus, mozdulat okozott. Némelyikük nem tud ülni, állni, fogni és beszélni, mégis jót játszottunk velük, és éreztük, hogy mennyire boldogok. Nagyon intenzív 1 óra volt.

4 órakor végeztünk a központban, majd elmentünk venni pár dolgot, mivel ma érkezett a másik két lány, és szerettünk volna nekik vacsorát főzni. Végül én főztem, bolognai spagettit, ami igazán jó lett, büszke vagyok magamra. :) 6 óra körül érkeztek a lányok, Katrin (27) Észtországból és Lisa (19) Ausztriából. Aranyosnak tűnnek, bár még túl sokat nem beszéltünk, mert nagyon fáradtak voltak a hosszú utazás miatt. Szegények biztos kicsit rosszul érezték magukat, mert nekünk mindig eszünkbe jutott valami történet, amit ők nem tudhattak, mert eddig nem voltak itt. Furcsa, hogy már nem csak hárman vagyunk, tele a lakás. :) De majd ezt is megszokjuk.

A tegnapi nap ismét tartalmasan telt. A lányokkal elindultunk felfedezni a várost. Busszal bementünk a központba (Praca da Republica), onnan pedig gyalog indultunk tovább. Nem tudtuk hová megyünk, csak mentünk amerre gondoltuk. Nagyon szép helyeket sikerült felfedeznünk! Megtaláltuk az egyetemet, ami egyszerűen gyönyörű! Régi épület, szép park, kilátás a folyóra... Jó lehet ott tanulni. Rengeteget sétáltunk, de megérte. Találtunk egy információs pontot is, ahol egy rendkívül kedves fiatal lány mindent bejelölt nekünk egy térképen, amit csak érdemes megnézni, még a nyitvatartási időket is leírta. Hát lesz mit megnéznünk az elkövetkező fél évben. :) Meglátogattuk az egyetemhez tartozó botanikus kertet, ami szintén fantasztikus! Nem is tudom ezeket szavakkal kifejezni, mert ott kell lenni, és látni. A képek talán valamit átadnak, de az egészet biztos, hogy nem. Oda még biztosan vissza fogunk menni tavasszal is, amikor virágoznak a fák. Sajnos elfelejtettem feltölteni az elemeket, így a fényképezőgépem elég hamar lemerült, de majd a lányok képeit elkérem, mert ezt muszáj látnotok! :)

Mikor már kezdtünk megéhezni, eldöntöttük, hogy keresünk egy kisebb éttermet/büfét ahol valami portugál jellegzetességet megkóstolunk. Végül egy kávézóban kötöttünk ki, ahol enni is adtak. Mivel csak nagyjából tudtuk beazonosítani az ételeket, csak akkor derült ki, hogy hot-dogot rendeltem, amikor már kihozták. :) Azért nagyon finom volt! Kezdek rászokni a kávézásra itt... Menüt ettünk, amihez járt kávé is, ami nagyon jó volt. A lakásban is van valamilyen kávé, de az csak utánzat, rá van írva hogy 100% árpa... nem rossz, de nem is kávé. :) Az ebéd/uzsonna/vacsora (ez egyben volt) után elindultunk vásárolni a Dolce Vita nevű bevásárlóközpontba. Adtunk egymásnak 1,5 órát, hogy mindenki szétnézzen, megvegye amit kell. Sikerült is jól bevásárolnom. :) De vettem végre csizmát, ami nagy szó, mert otthon fél Miskolcot és Pestet bejártam érte! :) Mikor mindenki végzett, megbeszéltük hogy hazamegyünk (fura ezt így írni, de hát fél évig ez az otthonom...), aztán visszajövünk majd mozizni. Így is történt. Kinéztük, hogy megnézzük a Sherlock Holmes című filmet, de persze nem kaptunk rá jegyet, így találomra választottunk egy másik filmet (Agora), ami viszont csak 22:30kor kezdődött... Érdekes film volt, ami sok témát felvetett, így végül hajnal 3 óra volt, hogy befejeztük a beszélgetést. Ami vicces: ment a film, egyszer csak mint amit elvágtak, felkapcsolták a villanyt és SZÜNET volt! A moziban szünetet tartottak! :D Jót nevettünk, csak nekünk volt ez meglepő. 5 perc után folytatódott tovább, de addigra az ember kiesett a film menetéből. Na mindegy, azért még jó volt. :) Hajnal 1kor már nem járnak a buszok, így gyalog elnidultunk. Az volt a meglepő, hogy meg se beszéltük merre megyünk, csak mentünk együtt, és simán hazataláltunk, pedig még csak busszal jártunk arra. Séta közben pedig megvitattuk a felmerült témákat (vallás, kapcsolatok, önkéntesség...). Nagyon jó érzés volt, hogy itt vagyunk mi hárman, alig ismerjük egymást, mégis hihetetlenül jól el tudunk beszélgetni komoly témákról. Fél 4kor sikerült is lefeküdnöm, ma pedig délután fél 1kor ébredtem fel. 

Ez ma nem az én napom... Kissé nyűgös vagyok, főleg azok után, hogy úgy kezdtem a "reggelt", hogy kb. fél kg cukrot kiborítottam. Bár úgyis takarítást terveztünk mára, de nem így szerettem volna kezdeni. Aztán a teát is kiöntöttem, szóval lehet, hogy jobb lenne ha inkább visszafeküdnék aludni... Alina már elkezdte a takarítást, úgyhogy hamarosan én is csatlakozom, megpróbálom óvatosan intézni. :) Agneta elment vásárolni, mert magára vállalta a főzést: valamilyen csirkeraguleves és currys csirke lesz a menü. Kíváncsiín várom. :) Majd megírom milyen volt!

 Végre elkezdek írni. :) Eddig sajnos nem volt internet, így most van mit bepótolnom.

Ahhoz, hogy mindenki értse, mi is a helyzet, a legelején kell kezdenem mindent. :) Azzal kezdődött, hogy kaptam egy telefonhívást, hogy egy hétvége alatt döntsem el, szeretnék-e félévet Portugáliában, pontosabban Coimbrában tölteni, egy EVS program keretében önkéntesként. Igent mondtam, és innentől nem volt megállás. Hihetetlenül felgyorsultak az események. "Szerződés" aláírása, vásárlás megkezdése, ilyenek. Először úgy volt, hogy január végén kéne indulni, aztán ez előrébb jött január közepére, végül megtudtam, hogy január 6-án már ott kell lennem. Szinte egy szusszanásnyi időm se volt, el kellett intéznem mindent (iskola, kollégium, vásárlás, pakolás...). Nem volt egyszerű, de sikerült megoldani.

A legenehezebb rész a pakolás volt. Kiválogattam a dolgokat, amikre úgy gondoltam, szükségem lesz. Már ránézésre legalább 3x nagyobbnak tűnt a bőröndömnél, szóval kezdődött a szelektálás. De mégis mi az, amit otthon hagyhatok? Az időjárás jobb Portugáliában, de azért szükség van meleg holmikra is. A cipőknél végképp elvesztem. Egy sportcipő, egy elegáns, egy papucs otthonra, egy az utcára, egy cipő esős időhöz, és így tovább... Majdnem 3 emberre volt szükség, hogy végül be tudjuk zárni a bőröndöm azután, hogy legalább 5x ki- és bepakoltam, egy-két dolgot kivettem, majd mást betettem. Őrület. Utálok pakolni!!!

Miután megbirkóztam a bőrönd-pánikkal, jöhetett az izgalom. Még életemben nem repültem, most pedig egyedül kell ezt megtennem, ráadásul Frankfurtban át kell szállnom. Január 6-án reggel 7:05kor indult hivatalosan a gépem. Anyukámmal hajnal 5-re a reptéren voltunk, hogy biztosan ne legyen semmi gond. Nehezen, de búcsút vettünk egymástól, majd jött az első megpróbáltatás, a biztonsági vizsgálat. Persze, hogy kinél csipog be a fémérzékelő? Nem is én lennék... :) Mivel rajtam maradt az órám, átéltem életem első motozását. Még a talpamat is megnézték! :) Izgalmas volt. Aztán felültem a repülőre, a tenyeremről folyt a víz, a karom begörcsölt, úgy kapaszkodtam. Kellemes meglepetés volt, nem voltam rosszul, nagyon élveztem a repülést! Sajnos erre a reggelre leesett a hó Pesten, így a gép csak késéssel tudott felszállni. Fél 10 körül értünk Frankfurtba, ekkor indult a gép Lisszabonba. Végigrohantam a fél reptéren (meg kell mondjam, nem kicsi...), de mire odaértem, már nem szállhattam be, csak nézhettem, ahogy felszáll. Kissé kiborultam... Fáradt voltam, mert hajnali 3:15kor keltem, majd a több mint 8kg-os kézipoggyászommal végigfutottam Európa egyik legnagyobb reptérén, és ezután közölték, hogy a következő gép 4 óra múlva indul. Persze, hogy sírva fakadtam. De minden megoldódott, felfedeztem a terminált, teáztam, kávéztam, majd újra repülőre szálltam, és több mint 4 órás késéssel megérkeztem Lisszabonba. Már vártak rám. Olga, a projekt koordinátora, Messias a sofőr és két másik önkéntes lány, akik már délben megérkeztek (még ketten érkeznek majd jövő kedden). Ezután még két óra utazás következett Coimbrába. Megtapasztalhattam a portugálok őrült vezetési stílusát. Szakadó eső, 80-as tábla, sebesség: 150 km/h... Inkább becsuktam a szemem, és próbáltam pihenni. :) Amikor megérkeztünk Coimbrába, elvittek minket a lakásba, ahol a következő 6 hónapban lakni fogunk. Nagyon nagy meglepetés volt! A lakás egyszerűen fantasztikus! Nagyon szépen felújított, négy szobával, nappalival, konyhával, egy kisebb mosdóval és egy fürdőszobával. A szobák is nagyon jól néznek ki, olyan érzés, mintha egy szállodában lennénk. :) A lakásban vacsorával vártak minket, megismerkedhettünk néhány emberrel, akikkel együtt fogunk dolgozni. A hosszú nap után mindhárman nagyon fáradtak voltunk, így korán lefeküdtünk.

A lányok: Alina (19) Németországból és Agneta (27) Lettországból. Mindketten nagyon aranyosak, egyelőre jól kijövünk egymással. :)

Január 7-én 1/4 10-re jöttek értünk, így nem kellett korán kelnünk. Ennek ellenére még mindig nagyon fáradtak voltunk. Reggelit készítettünk, voltak alapanyagok, melyeket beszereztek az érkezésünk előtt. Nem volt túl széles a skála, de nem panaszkodom. :) Volt valamilyen dzsem citromból (életemben nem láttam ilyet), kenhető sajt, és sózott vaj. Meg amit kihagytam: rengeteg saláta. Ezzel van tele a fél hűtő. :) Nagyjából megreggeliztünk, majd egy újabb sofőr közreműködésével eljutottunk az APCC központjába. Ez az a szervezet, akiknél dolgozni fogunk. Ez gyalog kb. 10-15 perc a lakástól. Óriási központ, fantasztikus amit csinálnak. A délelőtt arról szólt, hogy körbevittek minket a központban, bemutattak minket mindenkinek (a konyhásnéni és a takarítónőt is beleértve). Délre már tele volt a fejünk, rengeteg arc és név, senki nem beszél angolul (egymás közt így kommunikálunk) Olgát kivéve. Nagyon fárasztó volt, de jó volt látni, hogy milyen sokrétű hely ez. Ezután jött az első ebéd, valamilyen furcsa leves káposztából, amit már előző este is főztek nekünk. Úgy tűnik ez megszokott náluk. Második fogásként hal, krumpli és vegyes zöldség köret. Finom volt minden. :) Délután feedback következett Olgával és Dottore Ermindával (a központ egyik nyugdíjas dolgozója, aki régebben az önkéntesek koordinálásáért volt felelős), mindnyájan beszéltünk magunkról, a családunkról, és hogy hogyan kerültünk kapcsolatba ezzel a programmal. Kiderült, hogy kivételes helyzetben vagyok, mert a másik két lány magának kereste ezt a programot, engem pedig a program talált meg. :) Miután ezzel végeztünk, együtt hazasétáltunk, így végre láthattuk, hogy kell eljutnunk majd egyedül a központba. Meg tudtuk azt is, hogy meghatározott időpontokban el kell mennünk egy pékségbe (minden nap) kenyérért, és egy henteshez húsért (meghatározott időközönként). Megmutatták a boltokat, és el is hoztuk az első adagokat. Húsbúl annyit kaptunk, hogy egész hónapra elég lenne, aztán közölték, hogy másnap újra el kell jönnünk egy újabb ilyen adagért. Meglepődtünk, nem tudjuk ki fogja ezt mind megenni... Ezen az estén már szerettünk volna iternetezni, de sajnos nem működött a vezetéknélküli hálózat. Így újból hamar lefeküdtünk a kimerítő nap után.

Január 8-án (azaz ma), fél 10-re kellett mennünk a központba. Túl sok értelme nem volt, mert Olga késett, aztán elkezdtek Dottore Ermindával intézkedni, mi meg csak ültünk, és fogalmunk nem volt mi történik, mert minket nem igazán tájékoztattak. Kb. 3/4 11-kor elindultunk, hogy megnézzük a farmot, ahol az időnk másik részét tölteni fogjuk. Ez még a központnál is nagyobb benyomást tett ránk. Gyönyörű hely! Egyszerűen nem tudtunk hova nézni, fantasztikus! (Rakok majd fel képeket róla. :)) Narancsfák, citromfák, kiwifák, rengeteg állat, gyönyörű táj. Úgy éreztem, ott szeretnék maradni, ott élni. Ráadásul az idő is szép volt, egész nap sütött a nap, így ez még szebbé tette az egészet. Megismerhettük azt a sokféle tevékenységet, melyet a fogyatékos emberek itt végezhetnek. Ez egy átmeneti hely az iskola és a munka között, itt szakmát tanulhatnak a fiatalok és idősebbek egyaránt, hogy aztán a való világban tudjanak dolgozni. Itt kaptunk ma ebédet is, mely újra a fura káposztás levessel kezdődött (remélem nem csak ez lesz), majd sült csirke krumplipürével és salátával. Megállapíthatom, hogy jól főznek, egyelőre nem tapasztaltam iszonyatos különbségeket az otthoni ételhez mérten. :) Ebéd után a lányokkal kicsit sétáltunk, amikor "letámadtak" minket az ottlévő fiatalok. Megpróbáltunk kommunikálni velük, de ez kimerült abban, hogy elmondtuk a nevüket, ők meg össze-vissza ölelgettek, puszilgattak minket. Nagyon pozitívan fogadtak minket, és ez jó érzés volt. Miután bejártuk az egész farmot, visszamentünk a központba, megkaptuk első havi zsebpénzünket, majd elmentünk, és bérletet csináltattunk. Ez elég sok időbe telt, nem tudom mit, de az ott dolgozó hölgy egyfolytában csak beszélt, és valahogy nagyon lassan haladt az igazolványainkkal. De elékészült! :) Most már utazgathatunk a városban. :) Ez után Alinával elmentünk egy bevásárlóközpontba vásárolni néhány dolgot, Agneta pedig hazament, mert régebben balesete volt, melyben megsérült a gerince, így a sok járástól vagy üléstől fájdalmai vannak. Alinával megpróbáltunk másik útvonalat keresni a lakásig, mert amit ismerünk, az elég félelmetes. Sajnos nem találtunk egyelőre másikat, de majd nappal újrapróbálkozunk. :) Elindultunk hát az ismert útvonalon, ahol egy szakaszon nincs világítás. gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, mert elég ijesztő hely, mire jött egy autó, és Alina kitalálta, hogy fussunk utána, így legalább látunk valamit, amíg az világít. Nagyon vicces volt! :) Az autós biztos azt hitte meg akarjuk támadni, mert egy rövid szakaszon rohantunk utána. :) De legalább épségben megérkeztünk a lakásba! Végre van internetünk, így ez lekötött mindhármunkat, de valami vacsorára szükségünk volt, így nekiálltunk főzni. Nagy meglepetésemre egyetlenegy fűszer van a lakásban, ami nem más mint a pirospaprika. :D Persze hoztam magammal, mert úgy hallottam itt nem ismerik, erre van egy nagy doboznyi, ami egy évre is elég lenne. :) Alina csinált húst, én krumplit, Agneta pedig salátát. Jó kis csapatmunka volt, a végeredmény pedig igazán finom lett! Méltó befejezése egy tartalmas napnak.