Megint jó régen írtam... A netet csak pénteken csinálták meg, hétvégén pedig nem voltunk itthon, ezért írok csak most. Szóval nem vesztem el! :D Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban, megpróbálom röviden összefoglalni. :) Képeket két kupacban tettem fel, a hétvégét külön.
Hétfőn délelőtt Alinával és Katrinnal csatlakoztunk az iskolásokhoz, akik a közeli szupermarketbe (Continente - kb. olyan mint nálunk a Tesco) mentek "tanulmányi kirándulásra". Én megint a másodikosokkal (integrált osztály) voltam, segítettem terelgetni a gyerekeket. A kirándulás célja a kenyérkészítés folyamatának megtekintése volt. Nemcsak a gyerekek, de én is élveztem. :) A délutánunk szabad volt, próbáltam gyakorolni a portugált, megcsináltam a házi feladatokat.
Kedden egy foglalkozás terapeutával találkoztunk, aki elmagyarázta a központban folyó munkát. Megnézhettünk, kipróbálhattunk néhány olyan játékot, eszközt, melyet úgy alakítottak át, hogy a fogyatékos gyermekek, felnőttek is használni tudják. Nagyon érdekes volt látni, hogy mennyire kis változtatás is elég egy-egy eszközön, hogy bárki használni tudja. Ez után úgy volt, hogy megyünk a farmra, és megnézhetünk egy lovasterápiát. Sajnos a sofőr, aki vitt volna minket, elfelejtkezett rólunk, így csak ültünk a központba és vártunk. Majd megjött, sietve kivitt minket a farmra, de sajnos már csak kb. 2 percet láthattunk a lovasterápiából. :( Ezután vártunk egy újabb sofőrre, hogy visszavigyen minket, így az ebédidő nagy részét is lekéstük. Délután Natercia-val volt találkozónk, aki a fizioterapeuták úgymond feje. Egy videót néztünk meg vele, amin bemutatta a CP (Cerebral Paresis) különböző fajtáit, így rengeteg hasznos információt kaptunk a központ által ellátott emberekről. Amikor itt végeztünk, szabad volt a délutánunk, így Agnetaval és Katrinnal elmentünk a Forumba (a legnagyobb bevásárlóközpont Coimbraban), nézelődtünk, vásárolgattunk. :) Este pedig mind az öten beültünk a lakáshoz közeli kávézóba, és megünnepeltük Agneta névnapját! :)
A szerdai nap (egy kis résztől eltekintve) szörnyű volt... Hétfőn közölte velünk Olga, hogy szerdára mindenki csinálja meg a prezentációt, amelyben bemutatja az országát. Szépen meg is csináltuk, nagyon különbözőek lettek, mert nem kaptunk hozzá támpontokat. 10re mentünk a központba, persze nem is lepődtünk meg, amikor Olga mondta, hogy várjunk kicsit. Ez a kicsi több mint egy óra volt... Ő és Doutore Erminda akkor csinálták a saját prezentációjukat... Ez nem is lett volna baj, csak akkor ne kellett volna 10re mennünk. Na mindegy. Elkezdtük, két emberre volt idő, azután mennünk kellett ebédeltetni. Megbeszéltük, hogy délután folytatjuk, de először 2től részt veszünk egy dráma foglalkozáson. Ez a foglalkozás jó volt, bár nem igazán kapcsolódott a drámához. Pár lány jött az egyetemről, akik az iskolából kb. 10 gyermekkel játszottak. Először elolvastak egy mesét, majd picit beszélgettek róla, ezután pedig játszottunk (a játékoknak nem volt köze a meséhez). A foglalkozás végén beraktak pár számot, és táncoltunk a gyerekekkel. Iszonyatosan élveztem!!! Táncoltunk a kerekesszékes, szinte magatehetetlen gyermekekkel, akiknek fülig ért ettől a szájuk. :) Nagyon jó volt! Ezután úgy volt, hogy folytatjuk a prezentációkat. Olga mondta, hogy várjunk egy kicsit (ez volt kb. fél 4kor). 5 előtt 5 perccel közölte velünk, hogy sajnálja, de el kellett intéznie pár dolgot, így majd másnap folytatjuk... Elég mérgesek voltunk, mert simán haza tudtunk volna menni, vagy bármi értelmes dolgot csinálni ahelyett, hogy 1,5 órán keresztül ültünk, és vártunk. 5től kezdődött a portugál óránk, amin senki sem volt túlzottan aktív, az egész napos várakozás megviselt minket...
Csütörtökön folytattuk, befejztük a prezentációkat. Tényleg érdekes volt látni, hogy kinek mi jut eszébe a saját országáról. Én leginkább (az alapadatokon túl) fényképekkel próbáltam megmutatni a mi kis országunkat. :) Az ebédeltetés után az uszodába mentünk, ahol Alinenak (fizioterapeuta, hydroterapeuta, lovasterapeuta) segítettünk a vízben. 5 gyermek volt, mi is öten voltunk (Agneta otthon maradt, mert fájt a háta :( ), így mindenkinek megvolt a "saját" gyereke, akire figyelt. Az uszodát mindig élvezem, ez most se volt másképp. :) Viszont lett egy rossz utóhatása: megfájdult a fülem. :( Remélem hamarosan el fog múlni... (Hétfőn találkozónk lesz egy orvossal, aki részletesebben bemutatja a CP-t, és azt mondta Olga, hogy majd ő megnézi a fülemet.) Este vacsorázni mentünk Verával és a barátaival. Összesen 10-en voltunk, nagyon jól éreztem magam. Nemcsak jót ettünk, de még a portugált is gyakoroltuk (Vera amúgy se nagyon hajlandó velünk más nyelven társalogni :)). Újabb ételt kóstoltam meg, a garnélarákot, ami isteni volt! :D Verában jó barátra leltünk, igyekszik nekünk minél több dolgot megmutatni Portugáliából, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. :)
Pénteken a Ludotecaba mentünk a lányokkal, bár sajnos Agneta még mindig nem volt jól, így csak négyen voltunk. Én már harmadszorra nézhettem meg a sárkányos mesét, így egyre több mindent értek belőle. :) Fatima (az egyik "Ludotecás" dolgozó elhozta a 8 hónapos kislányát, akire mi vigyáztunk a mese, és az utána lévő játék alatt. Nagyon aranyos! Imádom a kisbabákat/gyerekeket! Az ovisok akik jöttek, szintén édesek voltak, szeretek játszani velük a sárkányos szobában. :)A Ludotecaban minden pénteken van egy portugál önkéntes is, Ana, akivel összbarátkoztunk, ő gyakorolja az angolt, mi meg a portugált. :) Ebédidőben a megszokott módon segítettünk, már nagyon otthonosan mozgunk ezen a terepen. A gyerekek is megszoktak minket, igyekeznek egyszerűen a tudomásunkra hozni, hogy éppen mit szeretnének. A kedvencem Paulinho, aki imádnivaló! Nem igazán beszél, de jelekkel, mutogatva nagyon jól kommunikál. Úgy tűnik ő is megkedvelt engem, mert csak akkor volt hajlandó enni, ha ott voltam mellette, és megígértem neki, hogy ebéd után játszunk. :) Kaptam egy külön megbizatást is Marisától (aki felelős az ebédeltetésért) erre az időre, az egyik kislány (Mariana) "személyi segítője" lettem. Bármikor szüksége van valamire, engem kereshet ebben az időben, én pedig segítek. :) Egy másik kislány pedig szinte már olyan mintha a sajátom lenne! Rosanna-nak hívják, 4 éves óvodás néger kislány. Egyszerűen gyönyörű, de hihetetlenül akaratos. Mindig az ölemben szeretné tölteni az ebéd utáni játékidőt, és ha épp mással játszok, el szeretne rángatni. Valamelyik nap iszonyatos hisztit vágott le az udvaron, mert elmentem egy másik kislánnyal játszani, és senki nem tudta megvigasztalni csak én. Mi lesz 6 hónap után... Délután végre megcsinálták az internetet. Portugál óránk is volt, megbeszéltük az előző esti vacsorát, és most mindenkinek sokkal jobban ment, mint szerdán!
Szombaton későn keltünk fel, majd útnak indultunk Tomarba. Katrinnak van ott egy ismerőse, aki azt mondta szívesen lát minket a hétvégére, úgyhogy összepakoltunk és mentünk. :) A vonat 2kor indult, Entroncamentoban át kellett szállnunk. Addig minden simán ment, de ott valahogy nem jött az a vonat, amit mi előtte kinéztünk. Megkérdeztük, mindenki azt mondta, hogy a 9. vágányról fog menni, de az időpont kérdésére mindenkitől más választ kaptunk... Végül 1,5 órás várakozás után a 10. vágányról el is indult a vonat. :) 5 óra körül érkeztünk meg Tomarba, ahol találkoztunk Brunoval, a vendáglátónkkal. Miután lepakoltunk a lakásban, elindultunk felfedezni a várost. Gyönyörű hely, ebbe is beleszerettem! :D Egy hangulatos étteremben megvacsoráztunk, ahol újra megkóstoltam a polipot. Ezerszer jobb volt, mint a központban! Így most már bátran kijelenthetem, hogy szeretem a polipot! :) Desszertnek sajttortát ettem, ami messze felülmúlta a név alapján alkotott elképzeléseimet! Ennyi finom édességtől, amit itt találni, még a végén nem ismertek rám ha hazamegyek. :D A vacsi után egy kávézóban megkóstoltuk Tomar jellegzetes italát, a Mouchao-t. Ez egy alacsony alkoholtartalmú édes fehér bor, ami enyhén szénsavas, és nagyon finom, de sajnos csak Tomarban lehet kapni. Egy kis séta után visszamentünk Bruno szállására, ahol hajnal 1ig beszélgettünk.
Vasárnap, azaz ma, 10 körül keltünk, fél 12-kor reggeliztünk. :) Ezután elmentünk egy gyönyörű kolostorba a hegy tetején. Óriási építmény, aminek még a negyedét se tudtuk bejárni. Mindenképpen szeretnék még visszamenni oda, mert leírhatatlan látvány! A képeken valamennyire látszik, de így nem az igazi. Sajnos nem volt túl sok időnk, mert délután 3kor ment a vonatunk. Ez ismét egy nagyon jó hétvége volt! Bruno azt mondta, hogy máskor is szívesen lát minket, amit valószínűleg ki is fogunk használni. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.