A tegnapi nap szakmai részéről nem tudok mit írni. Úgy volt, hogy fél 10re jön értünk egy sofőr, hogy elvigyen minket a központ egy másik egységébe, amit még nem láttunk. Fél 11ig vártunk felöltözve, mert tudtuk, hogy a megadott időpont általában eltolódik. Ekkor felhívtuk Olgát, aki teljesen nyugodtan közölte, hogy ja, elfelejtkeztek rólunk, és így inkább csak menjünk be 2re a központba. Jobb is volt így, mert legalább itthon ehettünk, megúsztuk a káposztalevest. :) 2re bementünk a központba, aminek nem volt semmi értelme, mert 2 órán keresztül ültünk és hallgattuk, hogy Olga és Dottore Erminda portugálul szervezkednek, majd 10 percben közölték hogy mi lesz ma. Ezen kicsit felidegesítettünk magunkat, és úgy döntöttünk, hogy kikapcsolódunk kicsit. Elmentünk Coimbra régi városrészébe, a folyó partra, sétáltunk, aztán pedig beültünk egy étterembe. 7kor nyitottak, mi akkor ott is voltunk. Itt találkoztunk az első nem túl barátságos portugál emberekkel. :) Nem igazán örültek nekünk, aztán kb. 2 percenként odajöttek megnézni hogy végeztünk-e már az evéssel. Mi pedig végigröhögtük az egészet, annyira viccesek voltak. :D Menüt rendeltünk, amiben tipikus portugál ételek voltak. 3 félét rendeltünk, és elosztottuk mindet. A leves nem meglepő módon újra a káposztás zöldségleves volt, bár másképp nézett ki egy kicsit, de ízre ugyanaz volt. Aztán a 3 főétel (ahogy a pincérnő magyarázta): a tehén keze (na ezen halálra röhögtük magunkat, azóta is ha eszünkbe jut, nem tudjuk abbahagyni a nevetést :D) valamilyen zöldséges raguban; sertésszelet rizzsel meg sültkrumplival; tőkehal krumplival meg valami fura barna borsószerű valamivel. Desszert is járt a menühöz, megkérdezték hogy édességet vagy gyümölcsöt szeretnénk, de mivel teleettük magunkat, az utóbbit választottuk. Választhattunk alma, narancs vagy banán közül, aztán fogták, és egy kistányéron elénkrakták ala natur, héjastul mindenestül. Ez szintén mosolyt csalt az arcunkra, mert amúgy egy elég színvonalas étterem volt elvileg. Vacsora közben boroztunk is, ami talán közrejátszott az egész esti jókedvünkhöz. :) Később még beültünk egy a lakásunkhoz közeli kávézóba, ahol megismerkedtem a Caipirinha-val. :) Jó kis este volt, rájöttünk, hogy lassan már becsukott szemmel is haza tudnánk sétálni a Dolce Vitától. :P

Ma reggel kissé fáradtan, de jókedvűen ébredtünk, Alinát kivéve, akinek nem tett jót a 3féle portugál specialitás... Így ma reggel nélküle indultunk a központba. Persze fél 10kor Olga még sehol nem volt, de ehhez már kezdünk hozzászokni. Végre eljött az ideje annak, hogy hasznossá tegyük magunkat. Az egésznapot a Ludoteca-ban töltöttük, ez egy játéktár és játszószoba, ahova mehetnek a gyerekcsoportok. Margerita és Fatime dolgoznak itt, és csodálatos amit csinálnak! Szinte mindent kézzel készítenek, átalakítják a játékokat, hogy a fogyatékos gyermekek is tudják használni azokat. Minden évben más történettel állnak elő, melyet eljátszanak a gyerekeknek, majd a gyerekek is beöltözhetnek és úgy játszhatnak. A "játszószobát" is mindig a történetnek megfelelően alakítják át. Idén az "Idegesítő sárkány" meséjét elevenítik meg árny-bábszínházzal. A idelátogat gyerekeket mindig meg is ajándékozzák valamilyen a meséhez kapcsolódó játékkal. Jelen esetben ez egy egyszerű sárkányos játék volt, és először ebben segítettünk, így Agnetaval már profi papírvágók vagyunk. :) Ma délelőtt egy óvodás csoport jött egy Coimbra környéki faluból, akikkel mi is megnéztük az "előadást", majd együtt játszottunk. Nagyon édesek voltak, élvezték az egészet. Kicsit nehéz volt, hogy próbáltak nekünk portugálul magyarázni, mi meg nem igazán értettük, hogy mit mondanak, de azért jól eljátszottunk. Délután a központ egyik iskolás csoportja jött a játszószobába. Ők már ismerték a történetet, csak játszani jöttek. Teljesen más élmény volt, mint a másik csoporttal. Fantasztikus volt látni az arcokon az örömöt, amit néhány apró gesztus, mozdulat okozott. Némelyikük nem tud ülni, állni, fogni és beszélni, mégis jót játszottunk velük, és éreztük, hogy mennyire boldogok. Nagyon intenzív 1 óra volt.

4 órakor végeztünk a központban, majd elmentünk venni pár dolgot, mivel ma érkezett a másik két lány, és szerettünk volna nekik vacsorát főzni. Végül én főztem, bolognai spagettit, ami igazán jó lett, büszke vagyok magamra. :) 6 óra körül érkeztek a lányok, Katrin (27) Észtországból és Lisa (19) Ausztriából. Aranyosnak tűnnek, bár még túl sokat nem beszéltünk, mert nagyon fáradtak voltak a hosszú utazás miatt. Szegények biztos kicsit rosszul érezték magukat, mert nekünk mindig eszünkbe jutott valami történet, amit ők nem tudhattak, mert eddig nem voltak itt. Furcsa, hogy már nem csak hárman vagyunk, tele a lakás. :) De majd ezt is megszokjuk.