Rá kellett jönnöm, hogy a blogírás nem nekem való. Túl lusta vagyok hozzá, és mindig úgy érzem, hogy nem tudom leírni azokat a fontos dolgokat amik történnek. De azért kitartok! :) Csak legyetek türelemmel. :)
Az elmúlt hetek tartalmasan teltek, újabb fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb. Persze azért nem mindig rózsaszín a világ... Nem szeretem fölöslegesnek érezni magam.Tavaszi szünet előtt a Dolce Vitába (bevásárlóközpont) mentünk a gyerekekkel megnézni egy gyerekeknek szóló interaktív tudományos kiállítást. Az indulás azzal kezdődött, hogy nem volt hely számunkra az autókban, aztán nagyjából semmi szükségük nem volt ránk. Elvileg minden foglalkozásra azért vagyunk beosztva mert nagy szükségük van ránk, de sokszor ez nagyon nem érződik. Na de túlélem.
Április elsején "nyaralni" indultunk Agnetával és Katrinnal. Nazaréba mentünk Aline (terapeuta) lakásába. Ő jött értünk reggel autóval, és először sétáltunk Leiriaban, utána pedig Aline szülőfalujában ebédeltünk vele és két testvérével, majd együtt utaztunk Nazaréba. A lakás gyönyörű, új építésű, kilátással az óceánra, kandallóval...szóval tökéletes. Fantasztikus 4 napot töltöttünk ott, amit nem is nagyon fejtek ki, a képek beszélnek helyettem. :) Voltunk több parton is, napoztunk, az óceánba is bemerészkedtünk (persze rajtunk kívül mindenki kabátban sétálgatott :P), és kipróbáltuk a helyi jellegzetes ételeket is (3 féle kagylót - soha nem hittem volna, hogy egyáltalán megkóstolom, de azt kell mondjam, imádom! :D). Hétfőn este jött értünk Aline és hazahozott minket. Ő egy tündér. :)
Nazaré után még egy hétig lazán telt a munka, ugyanis a gyerekeknek szünet volt, csak néhányan voltak a központban. A hipoterápián azért ugyanúgy keményen dolgoztunk, de José Guilherme-vel mindig jó hangulatban telik a munka. Ráadásul a délelőtti munka után együttebédeltünk vele és a fiával Katrin meg én. Nagyon jól éreztük magunkat. A hét többi részében voltunk az uszodában többször is, aztán úgyvolt hogy focizni megyünk a kerekesszékes fiatalokkal, de mivel túl kevesen voltak, így csak elmentünk kávézni. :) A hétvégén vacsorára voltunk hivatalosak Anabelahoz. Ő a központban dolgozik, nagyon megkedveltük egymást, jó fej, tele van energiával, a gyerekek is imádják. Szombat délután indultunk útnak. Először busszal elmentünk egy közeli kisvárosba, Condeixaba, ahol sétáltunk egy keveset, elsétáltunk a híres Conimbriga-i romhoz, de aztán úgy döntöttünk nem megyünk be, mert 4 euro volt, és nem volt kedvünk fizetni. :P De azért jót sétáltunk a kb. 30 fokos melegben. :) Este 7 körül jött értünk Anabela, és elvitt minket a házába, ahol körülbelül 10en együttvacsoráztunk (Anabela nagyon kitett magáért, volt előétel, leves, 3féle főétel, desszert... szóval teleettük magunkat:)), majd elmentünk egy kis bárba, ahol Anabela unokatestvére énekelt, a férje pedig verseket olvasott fel. Nagyon jó este volt, rengeteg új ismerőst szereztünk, akik még egy dalt is rögtönöztek "a gyönyörű önkéntesekről". :D
A múlt hét már a rendes menetrend szerint telt. Szerdán este a lányokkal elmentünk egy brazil workshopra, mert van pár brazil barátunk, akik előadást tartottak Brazíliáról, aztán pedig brazil ételeket is kóstolhattunk. A másnapi munkára való tekintettel nem maradtunk túl sokáig. Pénteken találkozónk volt Olgával és Doutora Armindaval. Persze a szokásos majdnem egy órás várakozással kezdődött...de már meg sem lepődtünk. Érdekes találkozó volt: játszottunk, összegyűjtöttük a kis csoportunk tulajdonságait, levelet írtunk arról, hogy hogyan is telt eddig az itt töltött idő, mi az amit adunk és kapunk, majd kívántunk is néhány dolgot a jövőre nézve. Valahogy olyan érzésem volt mintha már lezárnánk a fél évet, és menni kéne haza... És ez valahogy szomorúsággal tölt el. :( Na de még nincs itt ennek az ideje! Viszont a nemzetközi estnek igen... Péntek délután meg is terveztük, hogy szerdán megtartjuk, kitaláltuk ki mit főz, mire van szükség. Aztán ma kiderült, hogy ilyen gyorsan ezt nem lehet megvalósítani, úgyhogy majd csak május 19-én tartjuk, mert az a legközelebbi időpont ami mindenkinek megfelel. Péntek este Alinával és Lisával Filipehez(egy jó barát) mentünk vacsorára, aki spagettit csinált és browniet (a világ legjobb édessége!!!), majd éjjel 1ig pókereztünk. :) Jó passzban voltam, én lettem az abszolút győztes. :D Szombaton délután elmentünk az Eca-ba, hogy Paulo Mariaval és Octavioval töltsük a délutánt. Elmentünk kávézni, majd a könyvünnep alkalmából felállított sátrat néztük végig, majd hazajöttünk, vacsorát készítettünk és vacsora után kártyáztunk. Azért elég kalandos volt az út hazáig, mert hát nincs az egész város akadálymentesítve, de legyőztük az akadályokat. Aztán szembesültünk azzal, hogy az egyébként akadálymentesített lakásunkba csak két lépcsőfok után lehet bejutni... Tanakodtunk, aztán megtaláltam a megoldást, kiszereltem az előszoba szekrény két polcát, és abból csináltunk rámpát a fiúknak. Este 11re kellett visszamenniük az Ecaba, így 10kor útnak indultunk, már ismerve az akadályokat, és pontban 11kor meg is érkeztünk. Mindnyájan nagyon élveztük a délutánt, és teljesen kimerülve mentünk aludni. A vasárnap pihenéssel telt, ma pedig olyan hihetetlen fejfájással ébredtem, hogy képtelen voltam kikelni az ágyból. Így ma itthon maradtam, kipihentem magam és végre megírtam a blogot. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.