Vegyes érzelmek a mai nappal kapcsolatban. Szokásos időpontra (fél 10) mentünk a központba, de persze 10 előtt semmi se történt. Agnetával fogadásokat kötöttünk, hogy mennyit fog késni Olga, mennyit kell majd várnunk amíg szervezkednek, stb. :) Mivel tegnap megérkezett a két másik lány, így ma megmutatták nekik a központot. Ez nem is lett volna baj, ha nekünk kitalálnak valamilyen programot, de nem így történt, így nekünk is újra végig kellett menni az egészen, ami elég fárasztó és unalmas volt. Ebédre ismét káposztaleves, a második pedig spagetti. Hát persze hogy azután hogy én is azt főztem. :) De az enyém jobb volt... :P Valamelyik nap megkérdeztük Olgát, hogy mindig ezt a levest eszik-e, és hogy miért mindig ugyanaz, erre azt válaszolta, hogy neki nem tűnt fel, hogy ez mindig ugyanaz. :D Szerintük ez mindig más. Pedig tényleg ugyanaz!!! Az íz legalábbis mindenképp, néha az állaga változik (több víz, kevesebb káposzta). Furcsa. :)
Ebéd után a lányokkal elmentünk a közeli bevásárlóközpontba (ez szinte már hagyomány:)) kávézni. Ez jó alkalom volt, hogy így öten beszélgessünk. Aranyosak az új lányok is, csak még nekik is bele kell rázódniuk az itteni életbe.
Délután végre mi "régiek" csinálhattunk valami hasznosat. A tornaterembe mentünk, ahol két testnevelő tanárral találkoztunk (Ana Júlia és Ana Claudia, van még egy akit Anabela-nak hívnak :)). Szerencsére tudnak valamennyit angolul, így elmagyarázták nekünk, hogy mit hogyan csinálnak. Ezután átélhettem életem első boccia játszmáját. Ez nagyon közkedvelt sportág a központban, már a kicsiknek is megtanítják. A sportág paralimpiai bajnoka is a központba jár! Ana Júlia elmagyarázta nekünk a szabályokat, majd rögtön be is kapcsolódhattunk, mi hárman játszottunk 3 másik fiatallal szemben. Nagyon élveztem, nagy kihívás volt, iszonyatosan kikaptunk. :) Jó volt látni, hogy ezek a fogyatékos fiatalok mi mindenre képesek! Azt az ígéretet kaptuk, hogy a félév végére akár mi is megverhetjük őket, úgyhogy nagyon rá kell kapcsolnunk. :) Feltöltődve mentünk a megbeszélésre Olgához. "Játszottunk" egy kicsit, az volt a feladat, hogy a mellettünk ülőt kellett bemutatnunk. Nem volt nehéz, rövid idő alatt sok mindent megtudtunk már egymásról. A második feladat az volt, hogy olyan dolgot mondjunk magunkról, amit még a többiek nem tudnak. Ez már nagyon nehéz volt (főleg olyat mondani, amit a "régiek" nem tudnak még), pont az előző feladat könnyedsége miatt, de valahogy megoldottuk. Ennyi volt a nagy megbeszélés, nem is voltunk annyir a lenyűgözve. Ezután vásárlást terveztünk a lányokkal (én például esernyőt akartam venni), de nagyon szakadt az eső, így nem volt kedvünk elindulni (így esernyőm se lett :)).
Most pedig "itthon" vagyok, és várom a holnapot, amikor is végre meglátogatjuk a Residence Unit-ot (amit hétfőn nem volt lehetőségünk, mert elfelejtkeztek rólunk), délután meg a "régiek" az uszodában leszünk. :) Végre hasznos időtöltések, ezt már nagyon vártuk! Sajnos ma viszont nem vittem magammal fényképezőt, így nincsenek új képek, de megpróbálom felcímkézni a régieket. Adeus! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.