Vannak jobb és rosszabb napok. Mind a tevékenység, mind az érzelmeim szempontjából. A tegnapi nap nem volt túl jó egyik téren sem. Délelőtt az óvodában voltunk, amit nagyon vártam, de nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Két csoport van, Katrinnal voltam az egyikben. Először összesen 3 gyerek volt, majd meghoztak még egyet, majd az egyiket elvitték fizioterápiára, majd még egyet elvittek (kezd olyan lenni mint egy matekpélda...), így az idő nagy részében összesen két gyerek volt, négy segítő + még mi ketten. Hát elég érdekes volt, nem igazán tudtunk magunkkal mit kezdeni, mert az egyik kislány (Inés) csak aludt, így mindenki egy kisfiú köré csoportosult. Aztán eljött az ebédidő, és mentünk a két csoporttal az ebédlőbe, ahol szintén nem igazán volt ránk szükség, így csak álltunk és integettünk az ismerős gyerekeknek, majd inkább mi is megebédeltünk. Délutánra szabadidőt kaptunk, mert olga ment Katrinnal és Lisaval a farmra. Úgy éreztem ki kell szellőztetnem a fejem, kicsit egyedül akartam lenni, ezért elmentem a város régi részébe, a folyóhoz, sétálni. Ez nagyon jó volt, meleg volt, bár borús, néha csepergett is az eső, de nem bántam. Gyönyörű az a hely! Rengeteg képet készítettem, párat fel is teszek. Feltöltődve mentem haza, majd mentünk a portugál órára. Ez újfent érdekes volt. A tanár (Vera) nagyon aranyos, de mondta, hogy portugálul fog beszélni, mert így könyebb lesz megtanulnunk. Ez jó is lenne, de amíg szinte semmit nem tudok portugálul, elég nehéz. Eléggé elkeseredtem az óra végére, mivel rajtam kívül mindenki tanult egy kicsit portugálul, mielőtt ide jött volna, így én vagyok az egyetlen, aki nem ért semmit... Nem könnyű.

Ma Natercia-val voltunk, ő fizioterapeuta. Fárasztó volt, mert egész délelőtt csak ültünk egy szobában, és próbálta elmagyarázni a központ ezen részének működését. Szerencsére tud angolul, így legalább értettük. Most értettem meg, milyen jó, hogy a Bárczin tanultunk anatómiát, meg a különböző ismereteket a többi szakkal kapcsolatban. Katrinon és rajtam kívül (ő fizioterápiát tanult) mindenki csak nézett, nem értett semmit. Ez egy hasznos és pozitív délelőtt volt szakmai szempontból. Ebéd után újra szabadidőt kaptunk, és megtudtuk, hogy egész héten így lesz. Kicsit pihentem, majd 5re mentünk vissza a központba portugál órára. Most már valamivel jobban éreztem magam, mint tegnap, több mindent értettem, de megszólalni még nem tudok. Vera mindent igyekszik elmagyarázni, és ami a legjobb, nem csak a nyelvet, de a kultúrát is megismerteti velünk. Megbeszéltük, hogy jövő héten elmegyünk együtt egy étterembe, és szintén jövő héten hétvégén meg úgy néz ki Figuera de Foz-t látogatjuk meg, ami egy óceánparti városka. Vera azt mondta nekünk, hogy egy héten belül fogunk tudni portugálul beszélni... na majd megátjuk ebből mi lesz... Most este pedig kártyáztunk a lányokkal, aztán kicsit boroztunk is. Jó volt, feltöltődtem, újult erővel vágok neki a holnapnak! :)