Észre se vettem, hogy újabb két hét telt el, és én nem írtam semmit... Nem is emlékszem mi történt ebben a két hétben. Azt tudom, hogy megvannak a legújabb kedvenceim! A lovak. Egyszerűen imádom őket!!! Soha nem hittem volna, hogy ilyen közel fogok kerülni hozzájuk. Mindig is féltem tőlük, olyan nagyok, és rúgnak, meg harapnak... De most már nem félek, hála José Guilhermenek. Fantasztikus ez az ember! :D Keddenként egész nap hippoterápián vagyunk a farmon, és rengeteget tanulunk. Már megtanította, hogyan kell előkészíteni a lovat a terápiához, hogyan kell vezetni, és még fel is ültem rá! Ez óriási lépés számomra! Most már ölelgetem, vezetem a lovakat, és nem félek. Ráadásul az is jó, hogy a héten legalább így egy napot a farmon tölthetünk.

Múlt hét szerdán vacsorára hívtuk Verát (a portugál tanárunk), és Carlost (a rezidencián/Eca/ találkoztunk vele). Lassan megszokottá váli, hogyha vendégeket hívunk, én főzök. :) Most is jól sikerült, beletettem nagyjából mindent amit találtam. :P Vera és Carlos hoztak desszertet. Nagyon jó kis este volt, sok portugál gyakorlással. Azt is kipróbáltuk, hogy a többi nyelv hogyan megy nekünk: mindenki hozott egy könyvet a saját nyelvén, és mindenki megpróbált elolvasni egy részt. Kár hogy nem vettük videóra, mert elég vicces volt. :) Pénteken mi voltunk vacsorára hivatalosak Filipehez. Az is jól sikerült este lett, finom vacsorával, beszélgetéssel és pókerezéssel. Hajnal kettőkör értem haza, aztán mintegy 5 óra alvás után elindultam Lisszabonba, hogy meglátogassam az ott lakó egyik önkéntest, Neit. Egyedül mentem, mert tudtam, hogy így muszáj leszek portugálul beszélni, mivel Nei nem beszél angolul... 11 óra körül értem Lisszabonba, az idő csodálatos volt, 20 fok feletti hőmérséklet, ragyogó napsütés. Igaz, hogy kissé álmos voltam, de ez nem akadályozott meg abban, hogy az egész délutánt Cascais csodálatos óceánpartján töltsük. Rengeteget sétáltunk, és persze ha már ott voltam muszáj volt belemennem a vízbe. Valahogy ha víz közelébe kerülök mindig rámtör az érzés, hogy bele kell mennem... sajnos nem vittem fürdőruhát, pedig ha vittem volna, tuti, hogy úsztam is volna. :D Másnap Oeiras (itt lakik Nei, Lisszabontól 20 perc) óceánpartját vettük célba, és újabb nagy séta következett. Imádom az óceánt!!! Jó hétvége volt, viszonylag sokat is gyakoroltam. :)

Keddenként hosszú napunk van, nagyon hosszú... Az egész napos hippoterápia után délután 5től a rezidencián (Eca de Queirós) csinálunk foglalkozást az ott lakó fiatalokkal. Múlt héten megfestettük az előtte való héten elkészített papírmasé tojásokat. Élvezték a munkát, és mi is. Joao például nagy élvezettel festette a kezemet a tojás helyett, de aztán visszakapta. :) Paolo Maria a lábával festett, nagyon jó munkát végzett, bár azt hogy az orra hogy lett festékes nem tudtam kitalálni. :) Nagyon jók ezek a délutánok, felszabadult a hangulat, és nagyon jófejek a fiatalok! Ezen a héten igazi tojást "festettünk", vagyis hagymahéjat tettünk köré, betekertük egy darab ronggyal, aztán megfőztük. Nem is maga a foglalkozás okoz örömet, hanem hogy beszélgetünk velük, viccelődünk. Szeretek velük lenni, és szerintem ők is szeretnek minket. Nem is akarták hagyni, hogy elmenjünk, de hát muszáj volt. 9 óra körül értünk haza, és mondanom sem kell, hogy csak arra volt energiánk, hogy ebdőljünk az ágyba. De ennek ellenére semmiért nem cserélném el ezeket a napokat!

Ezen a héten mindenki az apák napjára készült, ami 19-én, pénteken volt. Az ovisokkal ajándékot készítettünk, vagyis leginkább mi csináltuk. Laurával (4 éves kislány) azt "játszottuk", hogy én felragasztottam az autót a táskára, ő meg mindig leszedte, erre én mindig visszaragasztottam... Nehezen haladtunk, de a végére csak elkészült. :) Most legalább hasznosnak érezhettem magam.

Csütörtökön rá kellett jönnöm, hogy nem kedvelhetek mindenkit a központból. Legfőképp Naterciát (a fizioterapeuták "feje") nem... Leginkább az zavar, hogy nem hajlandó tanítani. Szerintem egyedül Katrint kedveli közülünk, mert neki fizioterapeuta végzettsége van. Elintézte neki, hogy hétfőnként mehessen segíteni a fizioterápián. Én is szívesen mennék, meg mindenki, de hát az nem lehetséges. Na mindegy, ezen túl is teszem magam. Csütörtökön reggel az uszodában voltam, egyedül, mert Katrint meglátogatta a barátja, így szabadságot vett ki. 3 terapeuta volt ott: Natercia, Ana és Alice. Először csak Naterciával és egy gyerekkel voltunk a vízben, és én szerettem volna segíteni, elvégre is azért vagyok ott. Erre Natercia közölte, hogy általában Katrinnal szokott dolgozni, de mivel ő most nincs itt, majd Anával dolgozik. Hát elég megdöbbenten csak álltam ott, nem tudtam mit tenni, nem volt hajlandó velem dolgozni. Szerencsére túltettem magam a dolgon, mert Alice nagyon is hajlandó volt velem dolgozni. Megmutatta mit és hogyan csináljak, és elégedett volt velem (nem mellékesen én is magammal :)). Még jó hogy vannak olyanok akik szívesen tanítanak!